A három hónap kihagyást, hogy SEMMIT nem sportolhattam, rendesen megéreztem
a szumma 300km-es tekerés alkalmával.
Már az első nap estéjétől izomlázam volt rengeteg helyen a lábaimban.
Sirokon laktunk, a szomszédos Bükkszéken van egy gyógyvizes fürdő, nem keveset
punnyadtam ott a meleg vízben.
A Kékestetőre menő napot is kihagytam (nem csak én), inkább gyűjtöttem az erőt
a haza útra.
A Bükk azért (is) jó, mert itt ha felmész, fenn vagy ("és ha elutazol, el leszel utazva" :) 'And when you're gone, you stay gone, or you be gone.'
Marsellus Wallace), eléggé monoton az emelkedés/lejtés.
A Mátra nem ilyen. Hullámzik. Az Eger-Sirok szakasz is. (Pszichésen) nagyon fárasztó, hogy feltekersz egy hegyre, aztán gurulsz is le róla, majd jön a következő. Aztán ismét. Majd megint.
Mindent összevetve, jó túra volt, a vállam - ha nehezen is, de - bírta, pedig
egy-egy hosszabb szakaszon egy csomagokkal megrakott mounten bike-on tekertem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Herb · http://herb.vorbis.hu 2011.08.09. 13:29:29