'Dark Night Of My Soul'

     Ma olyat teszek, mint még soha. Szakmailag, mélységében (?) elemzek komolyzenét!
De előbb a szokásos kontárkodásom következik.
      Brahms: Változatok egy Haydn-témára: az, aminek látszik. A szerző az első
szimfóniájának megírása előtt gyakorolt. Nem rossz, de nem is kiemelkedő.
A végéhez közeledve azért már egészen komoly magasságokba emelkedik.
      Oláh Kálmán: Passacaglia for Orchestra & Jazz Trio:
ez is az, aminek látszik, de ezt már nehezebb elképzelni.
Oláh Kálmán jazz-zongorista műve... És akkor itt álljunk is rögtön meg!
Az egész műben az az egyik legcsodálatosabb, hogy Kálmán szerezte.
Már a bőgő-hárfa kezdés remek, majd jön a szimfonikus zenekar. Beléjük olvad
a nagybőgő/dob/zongora jazz trió, aztán külön megmutaja magát a dob és a bőgő,
aztán ismét egybehangzik (szavakat alkotok!), szétválik a két "csapat".
Az improvizációnak ható jazz részek is jók, nem elvontak, nem lógnak ki a
műből, és a szimfonikusok is tartalmas, jó dolgokat játszanak, nem csak
"sablonokat".
Az egész mű mindezek ellenére homogén. Egy CSODASZÉP, egyszerű dallamra épül, az tér vissza néhányszor, az adja meg a hangulatát.
A hárfa kicsit csőharanggal is játszik együtt benne - mekkora ötlet!
Rohanós napjaim vannak, plusz még a számítógépem is halódik, úgyhogy mérgesen
ültem be a hangversenyre, de ennél a műnél már facsarodott a szívem, szárnyalt
a lelkem és könny gyűlt a szemembe. Én az ilyen hatást elérő ZENÉNÉL érzem,
hogy élni jó, és hogy a zene művészet.
Öregszem, ez tény :), de az is az, hogy Kálmán döbbenetesen jól megírta ezt a
nem hétköznapi művet. Ha tehetitek, hallgassátok meg! Megéri.
      Rahmanyinov: A holtak szigete egy festmény alapján készült.
Leírva a kép sokkal jobb, mint valójában: "ciprusokkal benőtt kis
temetőszigetet ábrázol, mely felé a tengeren apró bárka tart gyászos rakományával".
A háttérbe kivetítették a képet. Teljes sötétben kezdett a zenekar, majd egyre
erősödött a világítás. A zárás fordítva. Hangulatos, jó ötlet volt.
A nyitó 5/8-ados ütem érdekes, az egész pedig annyira zord, nyomasztó és komor,
hogy az csak jó lehet.
     Hogy egy Hi-Fi komponenst, egy karmestert vagy egy teljes szimfonikus
zenekart leteszteljünk, ahhoz kell egy mű (egy lemez), amit nagyon ismerünk.
Nálam ez a Csillagok háborúja filmzene.
Szerencsére már többször hallottam élőben, így most minden részletre figyeletem,
de nagyon.
A főcím és a vége főcím zenéje közé bepakolták Leila (szerintem Leia),
Darth Vader (verhetetlen!) és Yoda (!!!) "dalát". Utóbbit szinte biztos, hogy
nem hallottam még élőben, de "nem élőben" sem sokszor. Pedig szuper.
Star Wars rajongó vagyok, a filmeket is akárhányszor meg tudom nézni, de a
zenéjét is valahányszor ámulattal hallgatom.
Ha lenne elég pizza és sör (és a WC-be is kihallatszódna :), képes lennék egyben
végighallgatni a hat film kb. 13 órányi zenéjét élőben.
Eddig csak dallamilag és felépítésében tetszett. Az, hogy minden szereplőnek
van egy dallam motívuma, ezeket variálja, vegyíti egymással a szerző.
Most arra röttem rá, hogy irgalmatlanul meg is van komponálva.
Szinte valamennyi hangszer(es) jóízűt közdött, a szó jó értelmében tegnap este is.
Nem tudom, nehéz lehet-e kürtön játszani, de 1-2 nem kellően direkt hang
becsúszott náluk, volt néhány csend helyetti meg nem szűnt halvány lecsengés,
illetve az arányok nagyon rövid időre (3-4 másodperc) összekuszálódtak, de
nagyítóval is csak ennyi hibát találtam a majd' félórás kéjhömpölyben.
Nem lehet egyszerű karmesternek lenni, erre is rájöttem.
     Nőnek a gyerekek: Z. öccse bebőgőzte magát a zenekarba, így már kb. 10 zenészt
ismerek a csapatból.
Az egyikük szólt, hogy menjek, mert valószínűleg érdekelhet a hangverseny.
Meglepett, hogy emlékezett ilyesmire: "azt mondtad 1szer,szereted a Sztárvórsz
zenéjét, hát most lesz 14-én koncerten, ha van kedved, gyere!"
Mentem. És nem csak a Star Wars miatt mondom, hogy régen szórakoztam ilyen jól.