Már az odaút remek volt. Vonattal mentem, és a mozdonyvezető mellett ültem.
Nem kis élmény.
A csapatot nem ismnertem, T. ismerte a felét és a francia (na-ná) koncertszervezőjüket. Mondta, hogy jó lesz, menjek.
Mentem. Jó lett. :)
A Nagual egy fehérorosz alter/etno/rock zenekar fura felállásban - dob, nagybőgő,
klarinét, gitár/ének, ütőhangszerek.
Szerdán a Szabad az Á-ban, egy kis pincehelyiségben adtak önálló klubkoncertet.
Hangulatos, érdekes, élőben egészen jó zenét játszanak. Nem az én világom, de
ennek ellenére tetszett. Az egyik szám alatt egy tűzzsonglőr is adott (nem
keveset) a hangulathoz.
Humorosak, extrém zajkeltő eszközöket is bevetnek, jól kommunikálnak a
közönséggel. Tetszett, amit műveltek.
Aztán másnap a MüPa-ban egy teljesen más környzetben (hibátlan, csont profi
hangosítás, olyan akusztikájú teremben, hogy csak na) léptek fel, az előzővel
csak néhány dalban egyező repertoárral.
Kissé visszafogottabbak voltak a zenészek és a dalok is, de ez is egy jó kis
koncert volt.
"Ráadásul" megkaptuk az est fő zenekatrát, a Kampec Dolorest is.
Ők magyarok, a régi alter énüket szinte teljesen levetkőzték, és eltolódtak
a jazz felé. Nagyon fincsi dolgokat játszó dobosuk, és nagyon képzett
basszusgitárosuk/nagybőgősük van.
A régi dalaik közül is csak egy tetszett, az újak közül sem több.
Ettől persze még simán jó, egyedi és profi, amit csinálnak.
A Nagualt valahogy így kell elképzelni (a hölgy helyett egy szakállas brit
fazont vettek be - Róla majd később):
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.