"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos,
egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta."
/Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában/
Ez a regény kezdés jutott eszembe, mikor másnap összeszámoltam, hogy előző este
az asztalunk úgy nézett ki, hogy két francia, két fehérorosz, két magyar, egy lengyel
és egy angol.
A beloruszok a Nagal ütősei, az angol a klarinétosuk. Én természetesen főleg az
utóbbival diskuráltam sokat.
Jó humora volt (van), és a sörök is hatottak szépen.
"Ha nem anyanyelvűekkel beszélek, akkor érthetőbbre veszem a figurát, azért nem
hallod erősnek a britet a beszédemben."
Mikor "tipikus britül" beszéltünk poénból, megnevettetett. Valami ilyet mondott
válaszul egy mondatomra: "Nos, úgy vélem, a 'meglátásom szerint' használata az
előző mondatában fölöttébb indokoltnak tekinthető." :)
Egyébként döbbenetes, hogy 'Pesten éjszaka - és egyre jellemzőbb ez nappal is -
legalább annyi külföldi szót hallani, mint magyart.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.