'Dark Night Of My Soul'

Minden film előtt hallottam a héten egy reklám miatt. Nagyon tetszik.

https://www.youtube.com/watch?v=6DWRzmAJumw

Vanessa James - Summer

Kezdem a CineFest beszámolómat a(z eddig) legnagyobb élménnyel, egy versenyen kívüli
filmmel. Restless. Rendezte: Gus Van Sant.
Döbbenetesen erős és egyszerre nagyon könnyed is.
Kreator-t dübörögtettem előtte (nem szándékosan, a rákészülés részeként, hanem
véletlenül), de másfél órával a zene után már bőgtem a filmen, ahogy' kell.
Pedig SEMMI különös nincs benne, csak az élet, a szeretet, a szerelem.
De ezek nagyon.
Aki egy picit is érzett valaki iránt valamit valaha, azt szinte garantáltan leveri a
lábáról minden különösebb erőltetettség vagy sziruposság nélkül.
Mia Wasikowska (az Alice Csodaországban Alice-e) hibátlant játszik benne,
de a srác is OK.
A forgatőkönyv gördülékeny, a párbeszédek nagyon vidámak, sokszor felnevettem a film alatt.
Például közvetlenül az első könycseppek után.
A többi vetítést követően a stáblista elején menekültünk :) a teremből. Most mindenki maradt a helyén, és csendben filózott, majd többen megtapsolták a filmet.

Életemben először mentem el egy filmfesztiválra (CineFest), erre egyből egy kapitális
bakival találkoztam. A The Debt (Az adósság) első kb. 10 perce alatt minden hangsáv
gyönyörűen szólt, kivéve az, amelyen a szereplők beszéltek, abból ugyanis semmi.
Az említett idő elteltével leállt a vetítés, közölték, hogy dolgoznak a hibán, és
természetesen ismét elkezdik majd az elejéről a filmet.
Aztán kiderült, hogy aznap ez már nem megoldható, így mehettünk haza, a filmet pedig
áttették szerda éjfélre.
Mindez nem szegte kedvem, fogok még menni vetítésre a fesztiválon, de a vasárnapi
felhozatalból inkább a Ritmiklift koncertet választottam.
Előre kevert gitárok, kissé csendesebb basszus (nem bántam, de nem ez a megszokott
náluk), remek vetítések, jó dalok, szóval, minden a megszokott. (Tehó! Külön köszönet, amiért nem pakoltál cigit a gitárnyakba! :)
Nem teljes sötétben játszottak, ahogy szoktak, de így is szuperek voltak.
A gépem gyakorlatilag nullás ilyen kevés fényben, de remélem, nem bánjátok.

A csütörtöki/pénteki pangásom már pénteken kora délután elmúlt, mikor B. hívott,
hogy este akusztikus koncertjük lesz. (SZER, Szabad Európa Rádió)
Ott kiderült, hogy Marcinak (dobos) éppen aznap van a szülinapja, ráadásul whisky
akció is volt. A többi sejthető.
Az új dalaik közül a Biztató nagyon tetszik,

http://www.szabadeuroparadio.hu/letoltesek.php

de azért még a Bocs áll legközelebb hozzám:

https://www.youtube.com/watch?v=Ja4wmWwwoD8

Nem is láttam még őket akusztikus verzióban.
Jók voltak, jól éreztem magam. Összehaverkodtam az "új" basszerrel is.
Koncert közben (!!) odatotyogott hozzá egy idős néni (kosár, fejkendő), hogy
vegyen tőle virágot, vagy gyümölcsöt!
Vett (barackot, szőlőt és szilvát, nem kis mennyiségben :), mindezt a zenész, a koncert közepén. :)
Életemben először autogramot is adtam egy pólóra. :)
A zenekarral beszélgettem, mikor jött egy tag és kezembe nyomta a tollat. Mondtam, hogy nem vagyok a bandában, de "Ne törődj vele, délután 6 óta mindenkivel aláíratom" volt a válasz. :)
Na, igen, meccs nap volt. :)
B. azon a 12 húros Yamaha-n játszott, mely nagyon sokáig Lecsó (Pál Utcai Fiúk)
tulajdonában volt.
Koncert előtt és után is játszottam rajta, olyannyira, hogy Lacival ketten eltoltuk a
The Cure-tól a Just Like Heavent. Egészen jól sikerült, még egy rajongónk is
lett hirtelen. :)
Egyikünk sem énekelt, de mindketten ritmusoztunk, játszottuk a vezérdallamot
és szólóztunk is. Így majdnem kétszer hosszabb lett a dal az eredetinél, de nagyon élveztem.
(Nem szeretek emberek előtt játszani, de együtt játszani valakivel (aki tud)
mindig nagy élmény.)

https://www.youtube.com/watch?v=mlVUKBewO1A

Szóval, remek volt. Aztán jött a szombat és a vasárnap újabb meglepetésekkel.