'Dark Night Of My Soul'

Harry Brown - kissé kakukktojás volt a felhozatalban. Egyrészt 2009-es film, másrészt
Michael Caine játszik benne - egészen jót, tehát nem teljesen művészfilm.
Van eleje, vége, tartalma, mondanivalója, közben sem döccen. Röviden: jó. Tetszett.
Leginkább Caine majdnem "királynői" angolja és a bandakölykök utca-angolja, illetve
az ezek között meglévő különbség fogott meg, de a film maga is bőven nézhető.
8/10 pont.

Animal Kingdom - Ausztrál. Olyan kiejtésekkel, mely a vadabb briteket is majdnem veri
érthetetlenségben. A történet jó, a film sem rossz. 6/10 pont.

Martha Marcy May Marlene - az amerikai premier előtt majdnem egy hónappal láthattuk.
Hmmm. Olyan van is, jó is, szól is valamiről és nem is. A főszereplő lány (Elizabeth
Olsen) úgy-ahogy remek, a történet is kicsit felkavaró is lehet(ne akár), de nem
igazán az. Leginkább a tartalom, a mondanivaló hiányzik belőle. 4/10 pont.
 

Kezdtem az Öngyilkosok szobájával (Sala samobójców/Suicide Room), ami egy lengyel film.
Igazi művészfilm, de a nézhető fajtából. Van története, úgy-ahogy mondanivalója és el
is gondolkodtat kicsit a végén. Jó kezdés volt. Mondjuk 6/10 pont.

Az Írországban játszódó Halálos ébredésre (The Other Side Of Sleep) már elvárásokkal
ültem be. Hiba volt. Történet és esemény nélküli, gyenge film. Semmit nem adott.
A kő ír akcentus (a 'people' úgy hangzott, mint a 'PayPal':) nagyon jó volt, de ahhoz
nagyon keveset beszéltek benne, hogy megmentse a filmet. 3/10 pont.

Az R U There (Ott vagy?) csak egy hangyányival volt jobb. (Ha egyáltalán.)
Annyival, hogy érdekes helyszínen (Taiwan) játszódott, de eseménytelen, logikátlan,
blőd befejezéssel. (Jó, bele lehet magyarázni szép dolgokat a végébe, de...) 3/10 pont.

Folyt.köv.

Kezdem a CineFest beszámolómat a(z eddig) legnagyobb élménnyel, egy versenyen kívüli
filmmel. Restless. Rendezte: Gus Van Sant.
Döbbenetesen erős és egyszerre nagyon könnyed is.
Kreator-t dübörögtettem előtte (nem szándékosan, a rákészülés részeként, hanem
véletlenül), de másfél órával a zene után már bőgtem a filmen, ahogy' kell.
Pedig SEMMI különös nincs benne, csak az élet, a szeretet, a szerelem.
De ezek nagyon.
Aki egy picit is érzett valaki iránt valamit valaha, azt szinte garantáltan leveri a
lábáról minden különösebb erőltetettség vagy sziruposság nélkül.
Mia Wasikowska (az Alice Csodaországban Alice-e) hibátlant játszik benne,
de a srác is OK.
A forgatőkönyv gördülékeny, a párbeszédek nagyon vidámak, sokszor felnevettem a film alatt.
Például közvetlenül az első könycseppek után.
A többi vetítést követően a stáblista elején menekültünk :) a teremből. Most mindenki maradt a helyén, és csendben filózott, majd többen megtapsolták a filmet.

Életemben először mentem el egy filmfesztiválra (CineFest), erre egyből egy kapitális
bakival találkoztam. A The Debt (Az adósság) első kb. 10 perce alatt minden hangsáv
gyönyörűen szólt, kivéve az, amelyen a szereplők beszéltek, abból ugyanis semmi.
Az említett idő elteltével leállt a vetítés, közölték, hogy dolgoznak a hibán, és
természetesen ismét elkezdik majd az elejéről a filmet.
Aztán kiderült, hogy aznap ez már nem megoldható, így mehettünk haza, a filmet pedig
áttették szerda éjfélre.
Mindez nem szegte kedvem, fogok még menni vetítésre a fesztiválon, de a vasárnapi
felhozatalból inkább a Ritmiklift koncertet választottam.
Előre kevert gitárok, kissé csendesebb basszus (nem bántam, de nem ez a megszokott
náluk), remek vetítések, jó dalok, szóval, minden a megszokott. (Tehó! Külön köszönet, amiért nem pakoltál cigit a gitárnyakba! :)
Nem teljes sötétben játszottak, ahogy szoktak, de így is szuperek voltak.
A gépem gyakorlatilag nullás ilyen kevés fényben, de remélem, nem bánjátok.