Írtam, hogy hallgatom a lemezeimet, szépen sorjában.
Olykor találok olyan, már-már elfeledett remekműveket, hogy csak lesek.
Chuck-ról (nem Norris!) többször szóltam, hogy mennyire kedvelem a zenéit, a stílusát. Íme egy instrumentális gyöngyszem a zenekarától.
Már a nyitó tercrokon-fordulat (mert ugye az, kedves Ex-gitáredzőm? 0:17-nél, mielőtt megkérdezed.:) remek, és mennyi ötlet és szépség van benne azt követően is.
https://www.youtube.com/watch?v=mHDATnZYyqQ
Most éppen a helyenkénti finom, de technikás cintányér játék tetszik benne leginkább, de ezen kívül is sok finomságot tartalmaz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizenkéthúr 2012.02.23. 09:26:53
Nem kérdeztem volna meg, de nem az!
;)
Üdv!
Krap 2012.02.23. 12:24:12
Riff A.
Ne (csak :) a szemednek, a fülednek higgy!
És a zseniknek. -;)
tizenkéthúr 2012.02.23. 12:44:43
Krap 2012.03.01. 20:22:37
Szóval, én is jól hallom és (félig :) Neki is igaza van.
tizenkéthúr 2012.03.02. 10:34:41
Az európai (ideértve az amerikait is) zenében a lehető legkisebb távolságra található moll akkordok miatt ÉRZED amit ÉRZEL!
Ha ismered azt a moll akkordfogást, amiben nagy barréval, plusz gyűrűs és kisujjal mind a 6 húrt lefogod, akkor egy-egy érintővel le-és föltologatva fülelgetheted ezt a váltást!
Üdv!