"Nem tudom, hogy mi az, amit még el kéne mondani" - kb. ezt akartam tegnap írni.
A bakelit elhalásával éppen gyermekkorom kedvenc lemezei kerültek ki az
életemből az elmúlt 10-20 évben. Szégyen. Próbálom pótolni.
Most pl. az első megjelent Beatrice hangzó ("'78–'88", dupla) döbbent le, hogy
mennyire jó.
A sokáig kiadhatatlan dalokat tartalmazó első lemez önmagáért beszél (mai füllel
is remek), de a teljesen más stílusban, hangzásban fogant '88. is pepec.
Most éppen a nyitó dal a kedvencem, pedig messze nem az a legjobb:
https://www.youtube.com/watch?v=V2Y-lOw6ZnM
Az eléggé monoton verzék, majd a gyenge felvezetések után ahogyan beüt a REFRÉN.... WOOWWWWW!!!!
Rengeteg (10?, 15?) éve nem hallottam ezt a lemezt, de a mai napig ahányszor
meghallom, hogy "Az óra körbe jár..." ugyanaz a hatás, mint régen.
Reflex-szerűen :) keresem a tömeget, hogy a refrént üvöltve rohanjak a
közepébe eldobni az agyam.
Az emberek alapjaikban nem változnak.
És ez jó!
A basszus is az említett refrén alatt.
És a 2011-es Ricse lemez sem rossz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.