Ez nálam nagyon ritka, de amikor előfordul, akkor rendesen megkavar.
A hatásmechanizmus szinte mindig ugyanaz és a derült égből jön.
Rendre az AAZTA!!!-eznemsemmi,hogyanisvan?-HÚ,DEÁLLAT stádiumokon
esem át ilyenkor.
A hatás már sokféle: van, amikor napokig csak az adott nótát hallgatom,
majd szépen kikopik az életemből; van, hogy megtanulom gitáron (ja, ha
egyszerű :), majd elhalványul az emléke; és van, hogy örökre az egyik
kedvencem lesz. Az biztos, hogy hosszabb időre feldob, feltölt.
     A mostani dal már a nyitó riffel megfektetett, aztán tovább pakolta
rám az érzelem hegyeket, miközben az agyamat is dolgoztatta.
Hónapokkal ezelőtt hallottam először - azért most mutatom be, mert eddig
nem találtam a neten -, mostanra minden hangját megfejtettem (a finom
játékot a cineken, főleg a lábcinen, ezen a felvételen nem is hallani (jól)), és csak azt
tudom írni, hogy TÖKÉLETES!
     Persze, ilyen felvezetés után szinte borítékolható, hogy Nektek nem tetszik majd, de nem gond, az ízlések eleve különböznek. Én ritmusgitár és ÉRZÉS mániás vagyok zenében.
Az ilyen zenéket (is) szeretem (leginkább:)- melyek egyszerre hatnak a lélekre és az értelemre.

https://www.youtube.com/watch?v=s4MbuBunntA

u.i.: ex-gitáredzőm: ÉPPEN az is a jó az egészben, hogy csak lesel a meghallgatásakor, és nem érted, mit kajálok benne!! :)