Ujvári, Seres, Papp, Károlyi, Béres, Dénes, Török, Hagara, Szlimák, Kosjár... - hú, de
szerettem ezt a csapatot.
Aztán, az idő múlásával Vida Pankát leszámítva nem lett újabb kedvenc női kosárlabdázóm,
a fentiek pedig szépen, lassan visszavonultak, így radikálisan csökkentettem a megte-
kintett meccsek számát.
Károlyi Andi visszatért (szülés után?). Az "ősi" éveket követően nem játszott közös
csapatban a fentiekkel (ha jól emlékszem), ezért őt kifejezetten régen láttam a
parketten. Szombaton bepótoltam.
Nos... Fogalmazzunk finoman: rutinosan játszott, de egyáltalán nem jól, egy közepes
ellenfél ellen, egy gyengébb (napot kifogó?) csapatban.
Az elején jött egy hármas (a védjegye), de utána csak olykor volt említésre méltó
megmozdulása. Kb. a meccs felében nem is volt a pályán.
Ahol a BEAC (egyetemi csapat) egy hete győzelemre állt a meccsnek még az utolsó
negyedben is, ott Andiék nagyon és simán kikaptak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.