Az angolok egy nulla, biztonsági játékkal nyitottak a franciák ellen.
Van ilyen, annyira nem is zavart, az viszont NAGYON, hogy a vezetésüket (hiszen
amíg beívelés van, angol gól is van) követően a szünetig sem tudták megőrizni az
előnyüket. Az erősen átalakult válogatottban is mindenkihez ragad a labda,
és a Manchester U. második számú csatársorának (Welbeck, Young) (az első csatárkettős
Rooney és Hernandez) illett volna eldöntenie a meccset a semmi különöset nem
csináló "szomszédok" ellen. Hogy Walcottot miért csak a rendes játékidő lejártát
követően sikerült becserélni, azt sem értem igazán.
A teljes A csoport nem érdekel (lengyel, görög, orosz - ők egészen jók, cseh), de a németh-portugálnál is csak a spanyol-olasz esett messzebb az érdeklődési körömnél.
Másik kedvenceim, az írek beégtek a horvátok ellen, a dánok megverték a nagyon
nem szeretem hollandokat.
A harmadik kedvencem (egyben a harmadik Umbroban játszó), Svédország vezetett, de
kikapott az ukránoktól. :(
A többi ki nem állhatom "csapatról" majd akkor, ha kiestek.
Vagy még akkor sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.