Én csak amatőr focimeccsen (és kriketten, de az nem számít) voltam Angliában,
nem voltam ennyire szerencsés.
Éppen egy angol sportriporter/West Brom. drukker könyvét olvasom (beszámoló,
ha majd végeztem vele) a szurkolók lélektanáról, lojalitásáról, a meccsek
hangulatáról (angol a szerző, tehát eléggé humoros és pesszimista :) az egész),
amely könyvhöz nagyon illik ez a kép.
És feltépi zsenge ifjúkoromból az emlékeket, hogy mennyire király volt ennyire
közelről (mondjuk, itthon háló mögül) nézni a meccseket, amikor még a rendőrsapka
gyűjtésig rajongtam egy csapatért. (A futópályát felejtsétek el, az hazavágja az egészet!)
A háló azért is jó, mert fel tud rá rohanni a gólszerező a saját szurkolói előtt, aminél kevés nagyobb élmény van. (Na, jó, Angliában ölelgetni lehet a bátrabb gólszerzőket, de az eléggé ritka.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.