Nem kis érdeklődéssel hallgattam meg újra (kb. 15-20 év után először) a második Pokolgép albumot a napokban.
Rendesen meglepődtem, hogy a véleményem semit nem változott erről a 40 percről. A fele tetszik, a másik fele nem annyira.
Arra pedig nagyon nem számítottam, hogy egykori kedvenc dalomat mai füllel is nem hogy vállalhatónak, de ugyanúgy hibátlannak tartom, mint annak idején.
Hangzás (!!!!), tempó, dallamok, szólók, verzék, refrén (a kétszólamú énekkel), az átkötő részek és ezek együtt is a mai napig nyerők nálam.
A sok régi (zömmel ismerős) kép már csak a hab a tortán a zenéhez:

https://www.youtube.com/watch?v=GFiVRAyFkBI

Ha visszamehetnék az akkoriban a zenekar koncertjén tomboló tini önmagamhoz, 1-2 apróságot leszámítva nem is tudnék tanácsot adni neki, hogy mit (ne) csináljon másként, mint ahogyan alakult.
És ez - azt hiszem - jó(l van így).