Úgy jártam, hogy lemondtam a bérletem, mondván, majd megveszem a jegyeket egyenként, olcsóbban, erre persze hogy ez az egyetlen olyan bérlet, melyből az összes nézőtéri helyet (!!) eladták erre az évadra, tehát jegyet sem adnak ki a hangversenyekre :(, így még bennfentes révén sem tudok bejutni.
Na, de olyan nincs, hogy ne halljam Perényi Miklós bácsit, ha a városban játszik, így "kora reggel" levakartam a havat a járgányról, és irány a főpróba!
Nem a "mi" Kovácsunk (László), hanem egy másik Kovács (János) vezényelt. Remek orgánum, szimpatikus ember. (Amennyire értek hozzá: remek karmester.) (("a Magyar Állami Operaház Liszt –, Kossuth – és Bartók-Pásztory – díjas karmestere"))
Amennyivel kevesebb egy főpróba (vannak benne megszakítások, nem megy le egyben a teljes műsor), annyival több is az előadásnál. Hallani az utasításokat, a változtatásokat, össze lehet hasonlítani a kiindulási és a "javított" zenét.
Georges Bizet: Gyermekjátékok: ezt kimosta a fülemből a többi mű, de tetszett és elég nehéz lehet, mert sok megállás, megbeszélés, utasítás tarkította.
Claude Debussy: Egy faun délutánja: hangulatos, igazán faunos. Ha létezik, ha nem. :)
„A zenének elsősorban szépnek kell lennie!” /Debussy/
Georges Bizet: Carmen szvit No.2: ez ismert, legalább két részét, témáját mindenki hallotta már. Nekem a "maradék" rész jobban tetszett. Az egyik üvölt, hogy írják át gitárra, vagy tegyenek bele egyet, ugyanis teljesen gitárszerűt, gitárbarát dolgokat pengetnek (!) a vonósok benne.
Ex-gitáredzőm: ha lesz egy szabad (fél)órád, megcsinálhatnád. A jogdíjnak csak a felét kérem.:)
Eduard Lalo: d-moll csellóverseny: Perényi Miklós (bácsi) előad egy csellóversenyt. Ennyi.
Az egész lénye, zeneisége olyan, hogy azt meg sem próbálom leirni. Azt viszont már írtam, és tartom, hogy remélem, sokszor látom, hallom még játszani.
Legszívesebben maradtam volna és megnéztem volna a próba utáni ifjúsági hangversenyt és este az előadást is. Persze, egyszer is élmény volt.
Vannak dolgok, melyekért megéri hóesésben kívül-belül jeget kaparni a szélvédőről. Ez egy ilyen délelőtt volt.
És persze nem lehetek eléggé hálás kedvenc szólamvezetőmnek, aki ezt az egészet lehetővé tette.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.