- Apu, segítesz majd a matekban, mert anyu nem oszt, nem szoroz?
- Kislányom, úgy látom, elvégeztél egy gyorstalpnyaló tanfolyamot.
Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de kb. ennél a résznél kezdtem el nevetni, ez pedig a nyitó jelenetben volt.
Voltam a L'art Pour L'art társulat új előadásán.
Hogy nincs olyan jó, mint az, amelyet legutóbb láttam Tőlük (vagy az Anyám tyúk..., vagy Svéd törpés, már nem emlékszem), azt csak abból tudtam kilogikázni, hogy most "csak" az arcom fájt a nevetéstől a két óra kimutatható hányadában, a hasfalam nem.
(Nekem, aki nagyon ritkán nevetek.)
Meglepő módon éppen az egyik eddig általam gyengébbnek tartott karakter, Naftalin Ernő tarolt nálam leginkább. "Maguk férj és feleség, vagy csak rabolják egymás idejét?"
Nem részletezem, látni kell!
NAGYON jó volt végignézni, ráadásul a második sorból ("L'art Pour L'art-on nem ülünk az első sorba"), így minden apró rezdülés, rontás, összenevetés ott volt az orrom előtt.
Nagy köszi Herbnek és Dolák-Saly Róbertnak (Róbertnek?) a jegyért!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Herb · http://herb.vorbis.hu 2012.12.17. 17:05:12