'Dark Night Of My Soul'

A banshee a kedvenc angol szavam, de most vetélytársa akadt.

Mókás, hogy egy dalról akartam ma írni, de közben rájöttem, hogy ezt már megtettem:

http://krap.blog.hu/2009/11/26/my_grave_favourite_song

Az elmúlt több mint két évben sem jöttem rá, mitől kattantam rá ennyire, de ez nem baj.
Nem ajánlom senkinek :), de tény, hogy két-három, ettől merőben eltérő stílusú nótával
együtt ez a dal (vagy csak a refrén, a DOBTÉMA, a ritmusgitár és a szinti?) fejez ki
talán leginkább.
Most éppen a 3:19-nél bejövő egyszerű szinti téma fektet meg benne a legtartósabban :), illetve a dob-váltása 2:57-nél, és az, amit utána leművel (a kettős cin ütések - nyamm!) az elcsendesedésig.
És persze az egyre inkább bedurvuló őrületes dob az említett nyugvás után.
A szomszédaim is szeretik. Van, hogy egész délelőtt ezt hallgatják.
Mellettem általában fiatalok laknak albérletben.
Szinte mindegyik felébreszt egyszer (!!!! :) valami gagyi zenével egy szombaton
bekültözésük után nem sokkal.
Aztán kicsit meglazítom a port :) és megigazítom a nem létező porcelánt náluk a
My Grave néhányszori megismétlésével koncert hangerőnél alig hangosabban,
és lesznek csendes szombat reggelek és előre köszönések a lépcsőházban.

Hihetetlen, hogy nem tették albumra!

https://www.youtube.com/watch?v=9ieEdqAhiHQ

 

Nyári gumis kerekekre csere két kocsin is, kert ásása, foci (győzelem, sok lőtt gól, de ezek nem számítanak, csak az, hogy közülük némelyik egészen szép volt), teljes elfáradás, két sör, Grace klinika,

hetedszer hallgatom egymás után, erősen rá vagyok kattanva - évek óta:

nagyon szeretem a zenéjüket, mailben éppen interjút készítek Velük, (VÉGRE, ismét
"dolgozhatom" zenével kapcsolatban).
Az élet apró örömei, melyk SZÉPPÉ teszik azt.

Az egyik első angolul olvasott könyvem - természetesen az első Csilagok Háborúja
trilógioa után - Michael J. Fox kanadai színészé volt, mely arról (is) szól, hogyan
hatott az életére, a gondolkodására, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak Nála.
A filmjein túl arról híres (hogy alacsony, hogy a felesége kitart mellette...),
hogy a kórral kapcsolatos kutatások élharcosa lett az alapítványán keresztül,
illetve sok éve sokkolta a (főleg amerikai) TV nézőket, amikor egy komoly (kongresszusi??)
felszólalására, melyet a betegségről tartott, úgy ment el, hogy direkt nem vette
be a gyógyszereit, ettől pedig előjöttek a tünetei, és mindenki szembesült vele, hogy mennyire beteg.
A minap láttam Vele egy interjút (CNN). Dadog, koordinálatlan a mozgása, de
szellemileg ép. Nyíltan beszélt mindenről, már ismét játszik filmekben
is - a betegségéhez illő karaktereket -, egyszerre volt fura és jó látni.
Részlet az interjúból:

https://www.youtube.com/watch?v=fqqA10bsHMo