I see that I am a little piece of a big, big universe, and that makes it right.
The whole universe depends on everything fitting together just right.
If one piece busts, even the smallest piece... the whole universe will get busted.
"Több ünnepünk van, mint a világon máshol összesen."
Sometimes you can break something so bad, that it can't get put back together.
My only purpose in life is to teach her how to make it.
/Beasts of the Southern Wild - A messzi dél vadjai/
Jajj, de szerettem annak a(z említett) magazinnak dolgozni!! A The Killers-es lapszámban pl. a Kreator akkori lemezéről, koncertjéről, magyar csellós alternatív demoról, black-metalból avantgarddá lett német zenekar búcsúzó lemezéről is írtam, nem csak a Las Vegas-i négyesről.
A kihívás (igyekeztem annyiféle zenéről írni, amennyiről csak tudásom engedte), a karakterszám limit :), a vitás kérdéserk megbeszélése, mások munkájának átolvasása, javítása a mai napig NAGYON HIÁNYZIK.
Még inkább a csapat, a poénok, a hangulat, az érzés, hogy közösen ALKOT(T)UNK valami (szerintem) értékest.
A legnagyobb kihívás az volt, amikor kedvenceimről írhattam. Szerencsére szinte valamennyi megadatott: The Cure, Megadeth, Fear Factory, Kreator, The Killers stb. lemezek, PUF, The Smashing Pumpkins (Bécs), Paradise Lost (München) stb. koncertek.
Jó volt olvasni a többiek, enyémtől nagyban eltérő stíliusát is.
Olyanokat találtam a tegnap említett lapszámban, hogy "Szakít, mint a megcsalt barátnő." :) vagy "... a lemezvásárlók - akik kábé annyian maradtak, mint a Mad Max filmek túlélői....". :)
Legalább 28 számba(n) írtam.
Történelem.
Örülök, hogy részese lehettem.
"Kíváncsi vagyok, a show-business/revü vonalat viszik-e tovább a jövőben, vagy folytatódik az érés, komolyodás." írtam a négyes előző lemezéről a Rockinformban, mikor még az eredeti szerkesztőség vitte a lapot (2009. márciusi szám).
Nos, jelentem egyik iránynak sincs nyoma a friss jelentkezésükön.
Nem mentek el revübe, annál sokkal rosszabb történt.
Mainstream a történet, persze, annyira hallgatóbarát, hogy bárkit bejelölhet közösségi oldalakon, de sajnos az angol (amerikai) szó rossz, buta népszórakoztató értelmében az.
Háron (és fél) éve fura volt, hogy csak két totálisan nagy sláger van a lemezen.
Folytatódott a trend, most egy sincs.
A nyitó Flesh And Bone "könnyed mint egy olívabogyó", írtam a jegyzetembe, de az egy óra öt perc (deluxe edition) végére érve ez már-már bóknak hat.
Az első kislemez (Runaways) szimplán gyenge, de egy minimális kis tartalom, mélység van benne, így akár még azt is mondhatnánk, hogy kiemelkedik a középszerűségből, a tucatnyi jellegtelen dal közül, pedig dehogy. Még akkor sem kapom fel a fejem, ha a rádióban hallom.
Igyekszem a pozitívumokra fókuszálni.
Ronnie Vannucci dobos ismét végigöteteli a játékidőt, már ahol hagyják és nem unalmas lassú témákat kell ütnie (Here With Me, Heart Of A Girl, Be Still). Utóbbi a lassabb dalok közül a nyerő. Kár, hogy ezen kívül is próbálkoztak lírával. Ha az említetteket leszámítjuk, már csak a The Rising Tide marad kivételként, melyet Mr. Vannucci egyszerűen csak sablonosan lekísér és kész.
Halványul a zenekar, ha így folytatják, a kövtkező lemezzel ki is hunyhatnak, de az összkép nem tragikus (ha nem önmagukhoz viszonyítunk), akad néhány egészen jó szerzemény.
Az A Matter Of Time zeneileg teljesen rendben van, de belőle (is) a zenekar legnagyobb fegyvere, az ütős refrén maradt ki.
A Miss Atomic Bomb felfért volna az előző albumra, védjegyszerű, már-már szerethető, de a refrén inkább csak kellemes vagy szerethető, mint jó. A Mr. Brightside gitárdallamának beleszövése mutatja, hogy nem álltak le az apró zenei poénokkal. Ha ez lenne a leggyengébb dal a lemezen, szavam sem lenne, de majdnem ez a legjobb.
A csúcspont talán a From Here On Out, amit gyakorlatilag bármely zenekar játszhatna, annyira újszerű és egyéni. Kellemes, lendületes akusztikus kíséret, könnyed kis dal, 2:27, ennyi.
A címadó és az első ráadás dal, a Carry Me Home is vállalható, ezzel vége a pozitív dolgoknak.
Azt is írtam anno, hogy "Továbbra is a The Killers az egyik legjobb az indie/britpop mezőnyben.". Ez sajnos már nem állja meg a helyét.
Összességében lehet, hogy ráharap a nép és óriási siker lesz a Battle Born, de már messze van a zenenekar a csúcstól. Ez nem az a szint, amit az első három lemezen megszoktunk, megszerettünk.
Elkészítették eddigi leggyengébb lemezük.
Nem rossz, hanem középszerű.
A pontszámom túl szigorú, de a Sam's Town alkotóitól egy semmilyen pop album elfogadhatatlan.
Csatában született. Elvérzett.
The Killers-Battle Born
Szavaimat alátámasztandó vagy éppen vitát gerjesztendő:
https://www.youtube.com/watch?v=3iHVe9yuYlI
És hogy valami jó is legyen itt azoknak, akik lusták beszerezni a zseniális Live from the Royal Albert Hall-t (hopp, más is hallja az ismerős dallamot):
https://www.youtube.com/watch?v=PUvfkZLozcg
5,8/10 pont
"Alakul" a fesztivál. Ez pl. azt jelenti, hogy a nyitó vetítésre be sem fértem a Nagyterembe (pedig vékony vagyok :). A bosszúságot leszámítva ez egy jó hír, hiszen az érdeklődést jelzi. Mondjuk, Oliver Stone új filmjéről (Savages - Vadállatok) beszélünk, de akkor is..
Alig jutottam el vetítésekre, de a két látott film remek volt.
Smashed (Részegen): jó, aktuális, hihető a történet, a (női) főszereplő (Mary Elizabeth Winstead) játéka hibátlan, hiteles, a párbeszédek rendben vannak, életszerűek, a humor, már ami van benne jó és jól elhelyezett. Nem papol, nem mondja meg a tutit, csak bemutat egy mindennapi helyzetet (alkoholizmus) és annak felismerését, a reagálást rá.
A szakmai részhez nem értek, de engem zavart a kicsit sok kézi/mozgó kamerahasználat, de összességében tetszett a film. A kurta furcsa vége nem. Befejezés helyett rövidre vágást kaptunk. Túl hirtelen jött és nem is volt (számomra) túl logikus. Bár, ugye, a nők és a logika... :)
Soha rosszabbat. 7/10 pont
Beasts of the Southern Wild (A messzi dél vadjai): atom, üt, kimozdít a mindennapokból, az tuti.
ÓRIÁSI zenéi vannak, hatalmasat dobva az éppen aktuális hangulaton. Nem a történet, nem is annyira a párbeszédek fontosak benne, hanem a mondanivalója. Az pedig érthető, általános, SZÉPen és tisztán átjön.
(Bőgetős, de (éppen) nem sírtam! Ez nálam nagy tény! :)
Természet, (miért vagyunk itt?), hogyan (ne) éljünk, mi a fontos az életben (és mi nem), mi mire hat.... ilyesmiről szól (számomra).
Kellően hiteles, ami a témát tekintve (egy gát "rossz" oldalán élő, szegény közösség mindennapjai, nehézségei) nem kis szó. A szereplők a Rigó utcában nem mennének át, de pl. ez is tetszett a filmben.
Csak ajánlani tudom. Aki tudja, nézze meg! 8/10 pont
Elhiszem, hogy 1962. szept. 23-án alakultak, azt is, hogy még idén is adtak néhány koncertet, de én nem hívnék ötvenévesnek egy olyan zenekart (legalábbis nem fennhangon), amely hosszas évekig semmit nem csinált (volt olyan hét (7, hetes) év, amikor nem léptek fel, nem írtak dalt), amikor pedig "aktív", akkor ez gyakran kimerül 1-2 évenkénti néhány fellépésben.
Persze, gratulálok!
