'Dark Night Of My Soul'

"Sajnos csak egy koncerten láttam a legsikeresebb felállásban őket! :("

Nekem nagy szerencsém volt, hogy tini koromban gyakorlatilag fanatikus zene rajongó voltam. Ebből a mai napig sok megmaradt.
Én relatíve sok (4-5-6?) "eredeti" Pokolgép koncerten voltam, még a (Biga) lakásod közelében lévő stadionban is (!!) egy fesztiválon.
Ennél is nagyobb szó szerintem, hogy éppen akkoriban kezdett ismét zenélni a Beatrice (Feró, MIKLÓSKA LAJOS bácsi, Lugosi Laci, később Zselencz Zsöci) és őket is nagyon sokszor láttam. A karácsonyi szabadtéri (!!!) PeCsa koncertek életre szóló élmények voltak.
Az akkoriban indult Aurora is nagy kedvencem volt. Nem két koncertjüket pogoztam végig, :) de láttam a Tankcsapdát is az első lemez ((kazetta) idejében, amikor Lukács még gitározott.
Legnagyobb magyar kedvencem a Pál Utcai Fiúk is tini koromban (is) volt a csúcson. Őket láttam a legtöbbször élőben. (Minimum 20-szor.)
A külföldiek közül a tini korom a Megadeth-ről és az Iron Maidenről szólt. Prága, Pozsony, Stuttgart, majd Budapest sokszor.
Az eredeti Guns N' Roses sem kis esemény volt (November Rain esőben).
Idővel bejött a Depeche Mode és a The Cure a képbe. Óriási élmény volt őket elcsípni élőben (a Cure-t csak kétszer, a Mode-ot kb. 4-5-ször).
A The Smashing Pumpkins megtekintése sem volt egyszerű - évekkel a búcsúturné után!-, de Bécsben összejött.
Nehéz szavakat találni az ember első Dream Theater koncertjére (őket is kb. 4-szer láttam), de a Suzanne Vega koncertek (kettő) is hatottak.
Toy Dolls klubban (!!!) és Szigeten és New Model Army kb. 4-5-ször.
A Kreator, Fear Factory, Paradise Lost, Chumbawamba (utóbbi kettő többször) koncertek pedig csak hab voltak a tortán.
Ezek voltak a legnagyobb élmények. Elmondhatom tehát, hogy szinte valamennyi nagy kedvencemet láttam koncerten.
Talán csak az In Flames, a The Prodigy és az Anthrax maradt ki azok közül, akiket szívesen megnéztem volna.
Aztán "újságíróként" láttam olyan bandákat is (Metallica, Ozzy stb.), akik érdekeltek, de pénzt nem adtam volna a koncertjükért.
Összességében tehát sok-sok maradandó élmény ért zenei téren - áldoztam is rájuk rendesen, de minden forint (márka, korona, Euro) megérte.

"Azé' csak közölném magammal, hogy 2011 április végén ne megszokásból fékezzek a bringával."

Ezen elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy noha nem volt kellemes a két műtét, sem a rendszeres gyógytorna, mely az öt (tíz?) hétig tétlen izmokat hozta ismét működésbe, de nem szólnék az ifjú önmagamnak, hogy kerülje el ezt a balesetet.
Ha lett volna valami maradandó következménye, akkor annyit mondanék magamnak előtte 20 évvel, hogy "ne tégy olyan lámpát a bicajodra, ami leeshet", de így azt mondom - ahogyan írtam is-, hogy minden alakulhatna, maradhatna ugyanígy.
Nem tudhatom ugyanis, hogy a lábadozással töltött időben mi történt volna velem baleset nélkül, de nem is érdekel.
A balesetből (a nagy sebhelyen/forradáson kívül) annyi maradt meg, hogy kicsit göcsörtös az a csontom, illetve néha (frontok?) olyan, mint ha valaki fogná bent. Nem fáj, csak érzem, hogy ott van. Ez arra emlékeztet állandóan, hogy törékeny, sérülékeny vagyok, illetve, hogy bármikor történhet valami nem tervezett.
És az ilyesmit nem árt észben tartani.

Eltelt már hét nap
Eléggé elfáradt
Szólt hát az Úr:
"Legyen még valami új
Egy nap a pikniknek, bornak és kenyérnek!"
Keze alkotta embereknek
Plédeket teremtett
És az árnyékba leheveredtek

Ha már velük van
Boraikat élvezvén
Istent kérdezték
Kell enned?
Hát fodrászhoz menned?
És ha megvakulsz a Földön,
A mennbyen nejedet mégis tisztán látod rögtön?

Isten csoszogott, rájuk pillantott
Ők torkukat köszörülve
Várták a válszokat tűkön ülve

Így szólt: "Egy fiú egyszer
Kék hajjal ébredt fel.
Viccesnek találta,
Amíg az utcára
Nem gondolt, Hogy barátai mit szólnak
Nevetnek, vagy megmutatják a doktornak."

Isten csoszogott, rájuk pillantott
Ők torkukat köszörülve
Várták a válszokat tűkön ülve

Az emberek csendben
Ültek a lepedőn a kertben
De Isten nem szólt.
Valaki vette a bátorságot:
"Megbocsásson méltóságod,
De nem értem, mit hallottam az imént.
Árnyalt vicc volt vagy példabeszéd?"

Isten csoszogott, rájuk pillantott
Ők torkukat köszörülve
Várták a válszokat tűkön ülve

/Crash Test Dummies: God Shuffled His Feet/

http://www.youtube.com/watch?v=AzNzCiZwk28

After seven days
He was quite tired so God said:
"Let there be a day
Just for picnics, with wine and bread"
He gathered up some people he had made
Created blankets and laid back in the shade

The people sipped their wine
And what with God there, they asked him questions
Like: do you have to eat
Or get your hair cut in heaven?
And if your eye got poked out in this life
Would it be waiting up in heaven with your wife?

God shuffled his feet and glanced around at them;
The people cleared their throats and stared right back at him

So he said:"Once there was a boy
Who woke up with blue hair
To him it was a joy
Until he ran out into the warm air
He thought of how his friends would come to see;
And would they laugh, or had he got some strange disease?"

God shuffled his feet and glanced around at them;
The people cleared their throats and stared right back at him

The people sat waiting
Out on their blankets in the garden
But God said nothing
So someone asked him: "I beg your pardon:
I'm not quite clear about what you just spoke
Was that a parable, or a very subtle joke?"

God shuffled his feet and glanced around at them;
The people cleared their throats and stared right back at him

/Crash Test Dummies: God Shuffled His Feet/

Vannak városok, melyek nem annyira a logo témára feküdtek rá - mint az enyém -, hanem még egyszerűbb ötletekkel érnek el legalább ugyanakkora hatást: