'Dark Night Of My Soul'

Nem vagyok a zenekar nagy rajongója, de ezt a könyvet eléggé gyorsan befaltam. A tegnapi idézetek is ebből valók.
Kezdem a hibájával: a szerző a rajongását sokszor nem tudta palástolni, és ez többször túlzott elragadtatásban, értelmetlen fényezésekben is megjelenik a műben.
Ezt leszámítva egy jól megírt, olvasmányos, tartalmas könyvről beszélhetünk.
Nekem a kitekintések, a kezdeti években kialakuló mozgalom bemutatása, a sok ismert zenész (természetesen Dave Mustaine-nel az élen) megnyilvánulása sok témában tetszettek leginkább.
Maga a zenekar az egyik legismertebb a világon, így életük, munkásságuk nyitott könyv a zenéjükre fogékonyak előtt. A szerző kedvet csinált, hogy végighallgassam a banda teljes diszkográfiáját. (1-2 óra brutálisan unalmas lesz benne, de kibírom! :)
Mint nagy Megadeth rajongót, különösebben soha nem ütött meg a Metallica zenéje - kivéve a Master Of Puppets albumot -, és szerintem Hetfieldék rajongójának lenni kb. annyit jelent '86. után, hogy az ember a kezébe veszi az egyre gyengébb lemezeket, első hallásra kitör belőle, hogy "ez meg mi a f... (frász:)!!?", majd (görcsösen) próbál vele megbarátkozni.
Mindezzel együtt nem véletlen, hogy világhírűek lettek, én is jó, de alaposan túlértékelt zenekarnak tartom őket, akik annyira önmagukat adni, bizonyítani, újítani akarnak állandóan, hogy közben nem veszik észre korlátoltságukat.
Elkanyarodtam. Ez egy jó könyv. A fordításban is alig vannak hibák, kellemes órákat szerzett.
Lars-ról eddig azt hittem, hogy enyhén pösze vagy selypít. Most megtudtam, hogy az elkényeztetett milliomos kislányok (!!:)) hanghordozását beszéli.

"Nem vagyok annak a híve, hogy feltétlenül abban az országban kell élned, ahová születtél. Nem vall túl nagy találékonyságra. Felkerekedni és máshol élni egy igazi fordulópontot jelent, ami megtanít egész másképpen gondolkodni. Az utazás az egyetlen tanítómester, valamint az egyetlen módja annak, hogy megértsd a többi embert, mert utazásaid során nyerhetsz betekintést a valódi életükbe."
/Lemmy/

"A rock'n'roll világában nagyon sok ember készül ki az állandó pörgéstől. És nagyon sokan magukban tartják a problémáikat és nem beszélik ki azokat. Persze ez személyiségfüggő is. Én olyan vagyok, mint Buddha: csak ülök és nézem, hogy mi a f@sz történik."
/Lemmy/

"Hetekig csak ültem a pincénkben, és játszottam a szólókat egymás után, éjjel-nappal, heteken keresztül. Amikor úgy éreztem, hogy megmutathatom őket a többieknek, mind ugyanazt mondták: >Úgy hangzik, mintha ültél volna a pincédben heteken át, és ugyanazt a témát variáltad volna.<"
/Kirk Hammett/

"Artisták zuhannak a földre,
 búcsúverset sír a bohóc és a törpe,
 de tapsolnak a nézők, mert úgy tudják,
 hogy holnap is jönnek az artisták."
 /Ákos: Artisták/

https://www.youtube.com/watch?v=0vlR1UCfg6A

     Ha már szóba jöt Dave a népautó reklám kapcsán, itt az alkalom, hogy megemlítsem, hogy hasznos dolgot is csinált már idén.
Például ezt a lemezt.
Beszállt egy duóhoz, és a negyedik lemezükön (ezen) Ő énekel, valamint az összes szöveget is Ő írta. (A két utolsó dalban szájharmonikán is Ő játszik.)
Karakteres, nekem nagyon tetsző hangja van, melyet élmény hallgatni a zenei körítéstől függetlenül is. Na, nem mintha itt gond lenne a kísérőkkel. Sőt!
     Le is szögezem rögtön kezdésként hogy Dave "nem más, csak egy énekes ebben az együttesben", azaz nem Ő dominál, nem köré épül az album. És ez nagyon jó. Hallani, hogy nélküle is kialakult zenei világa, mondanivalója van a duónak.
Rengeteg az élő hangszer. Ezek közül már a dob (telibe talált hangzásával) egyedül olyan érdekes Dave hangjával (helyesebben a hangja fura (JÓ ÉRTELEMBEN szokatlan) igazi dob mellett), hogy csak emiatt is megéri meghallgatni a lemezt. Tudom, anyazenekara (a Depeche Mode, ha valaki nem tudná) is előszeretettel alkalmaz élő dobokat, de ott azért az elektronika dominál.
Itt nem.
Semmi köze a zenének a Mode-hoz, Dave hangja mégis legalább annyira erős, mint ott. Érez, mesél, mereng, szerelmes, bölcs, nyugodt, őszinte.
Amolyan Nick Cave-esen.
     Noha a hangszerelése változatos és az egyes dalok a gospeltől a Pink Floydig sokféle hatást hordoznak magukon, az egész anyag homogén. Hoz egy hangulatot, életérzést, és eköré épül.
Nincs kiugró pillanat, sem gyengébb dal. Kell hozzá egy nyugodt lelkiállapot, hogy hasson az érettség, célba érjenek a különböző (gyakran szimfonikus) hangszerek szólamai, de ha ez megvan, észrevétlenül lesz a hallgató barátja ez a 44 perc. Már elsőre is.
      Véletlenül találtam rá. Az év egyik legkellemesebb meglepetése.
Odapakolom a polcra a két szólóalbuma mellé. És valószínűleg gyakrabban fogom hallgatni, mint azokat.

Soulsavers: The Light the Dead See

A nekem leginkább tetsző dal. Oh, azok a mélyek a verzékben! Még a Pink Floyd hatás sem zavar:

https://www.youtube.com/watch?v=QOy1THMUu38

8/10 pont