Avagy, minden relatív:
"Itt -31 volt tegnap reggel 8-kor :D, az rendes hideg, nálatok csak hűvos van :P."
Egy Finnországban élő kedves ismerőssel "beszélgettem" az imént.
Avagy, minden relatív:
"Itt -31 volt tegnap reggel 8-kor :D, az rendes hideg, nálatok csak hűvos van :P."
Egy Finnországban élő kedves ismerőssel "beszélgettem" az imént.
Minimális, de kellően kiszámíthatatlan cselekmény, terjengősen megírva,
sok kitekintéssel, oldalággal, (kis)elő adással, melyeknek nincs sok közük
a történethez.
Mondhatom, hogy szerintem nincs túl jól megírva a regény.
Fölöslegesnek tartom például egy teljes fejezetben, 40 oldalon részletezni,
hogyan süllyed el egy hajó.
A töltelék részek között volt, ami kifejezetten érdekelt - a brit uralkodókról vagy
a korabeli törvénykezésről -, de ezek is indokolatlanul nagy teret kapnak.
Jók viszont a morális elmélkedések, melyek közül sokat idéztem, és még fogok is.
Fura, hogy hét évvel A nyomorultak után írta, én inkább korai műnek tippeltem volna.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nálam nincs a világirodalom legjobbjai között
ez az alkotás.
"A vak látja a láthatatlant."
"Bolyongás közben növekszik az ember"
"Aki bölcs, az sebezhetetlen. Nézz meg engem: én sohasem sírtam."
"Gondolataink visszatükröződnek homlokunkon, az arc ismerője le tudja olvasni."
"Ez a nő vak. Kivétel? Nem. Mindnyájan vakok vagyunk. A fösvény vak. Látja az
aranyat, de nem látja a gazdagságot. A pazarló vak. Látja a kezdetet, de nem
látja a véget. A kacér nő vak. Nem látja a ráncait. A tudós vak. Nem látja
tudatlanságát. A becsületes ember vak. Nem látja a gazembert. A gazember vak.
Nem látja Istent. Isten vak. Nem vette észre, hogy a világ teremtésekor az
ördög is belopódzik. Én vak vagyok. Beszélek, és nem látom, hogy süketek vagytok."
"Az álmatlanság éppoly gazdag álmokban, mint az álom."
"A töprengés, ha a kötelesség világos, már a bukás kezdete."
/Victor Hugo: A nevető ember/