Rendhagyó módon nem frissen írok, hanem a Rockinformban annak idején megjelent lemezismertetőmet másolom ide.

      Egy idős nő, társának hamvaival, hosszú út után visszatér a hóesésben egy csónakban a tengerparti sziklához és a fához, melyet gyermekkorában egy kisfiúval ültetett és jelölt meg fehér kövekből kirakott körrel. A fához, melyet a kisfiú talált és mentett meg a kihalttá vált világban. A fához, melynél megfogadták, hogy egykor, mikor a föld ismét gyönyörű lesz, visszatérnek hozzá. Miután a szikláról a hideg habokba ugrottak, egy olyan helyen találták magukat, melyről történetek jártak az akkor még létező faluban. Ezen történetek szerint van egy hely, ahová a gyermekek szállnak, és ahol minden véget ér és újra elkezdődik.
     Egy fiatal nő az ágak között egy ösvényt követ a hóban. Egy kőhídhoz ér. A híd közepén egy idegen vár rá. Bizonytalanok abban, miért jöttek ide, de mindketten vágynak rá, hogy itt legyenek. Mikor a nő felébred, rájön, hogy ismét csak az álom volt. Ezen a reggelen egy férfi ébred ugyanebből az álomból…
Nem folytatom a mesét, mely a Halhatatlan szél dicshimnuszának bookletében található, japán anime-k világát (Chihiro Szellemországban, A vándorló palota, Totoro…) idéző festmények társaságában. A két ember (?) története felemelő mese, melyben valóság és álom, múlt és jelen, múlt és jövő között egyszerű az átjárás, magunk sem tudjuk biztosan, mikor melyikben vagyunk. Nincs különösebb története, vagy cselekménye, csak képekből, érzésekből áll, mégis kerek egész. A CD egyszerre hat elgondolkodtatva és elemi erővel az olvasóra, illetve a lemez hallgatójára, hiszen a tiszta gyermeki ént ábrázolja, szólítja meg.
     A japán csapat ötödik lemezén zenével is megteszi ugyanezt, egyetlen emberi hang nélkül. A könnyűzenei hangszerek egy csaknem teljes nagyzenekarral (két fuvolistán kívül nincsenek fúvósok, egyébként teljes a kép, rengeteg vonóssal) egészülnek ki, játszanak végig együtt, és alkotnak homogén egészet. Meg sem próbálom a hatást szavakkal leírni. A tőlünk (földrajzilag is) távoli kultúra még érdekesebbé teszi ezt a rendhagyó alkotást.
     Az élet filmjének csodaszép filmzenéje.

MONO - Hymn to the Immortal Wind

https://www.youtube.com/watch?v=JbnhjsDI_ho