2013.02.27. 10:47 Krap
A másik véglet - elveszve
Betettem annak idején a CD-t, és csak lestem a megszólaló zene hallatán, hogy "hú, ez aztán nyomasztó". Nem is tetszett elsőre.
Talán másodikra sem. Csak a zavart disszonanciát hallottam benne és még a can't' "a:"-val ejtése is bántotta a fülemet, mely egyébként tetszeni szokott.
Aztán egyszer átéreztem/emlékeztem, hogy milyen is a reménytelen kilátástalanság (na, ja, hogy nővel kapcsolatban), és azóta nagyon szeretem ezt a dalt. "I can't find myself in the head/SOUL of this stranger in love". Építkezik, kifejez, fájdalmasan tökéletes. (Ex-gitáredzőm: művészileg említést érdemel a Te világodban?)
Így indul a The Cure 2004-es albuma. Utána jön a Labyrinth a "Say it's the same sun spinning in the same sky" sorral.
Érdekes lemez. Egyszer lehet, hogy írok róla.
A hozzászólások is jók a Youtubeon:
- Nem találom magam.
- Talán nem keresed magad eléggé erősen.
- Vagy talán nincs mit találnod.
- Vagy TÚL erősen keresi magát.
Szólj hozzá!
2013.02.26. 08:05 Krap
I've found a way to make you smile
Írtam, hogy (évek alatt, szépen, lassan) végighallgatom az összes CD-met. Nagyon jó, már-már elfeledett dalokra bukkanok így. Legutóbb erre:
Tökéletesen kifejez egy hangulatot, a szerelmet, amikor nézed a párodat alvás közben (és hallgatod a halk horkolását (de jó, hogy nem ért magyarul :)), amikor boldog vagy, ha megmosolyogtatod, megnevetteted, amikor örülsz hogy van neked, vagytok egymásnak.
A klip nem tetszik, de a poén jó, hogy a 3:03-nál hallható néhány hangra építették az egész sztorit. (A csőharangokat alig észlelni így - ezért is szeretek "nagyban" zenét hallgatni.)
Szólj hozzá!
2013.02.25. 08:08 Krap
szép hetet!
... an entire generation pumping gas, waiting tables, slaves with white collars.
Advertising has us chasing cars and clothes, working jobs we hate so we can buy shit we don't need.
We're the middle children of history. No purpose or place.
/Fight Club/
...egy egész generáció benzint tölt, kiszolgál vagy irodai rabszolgának áll.
Reklámok parancsára egész életünkben kocsira és ruhára gyűjtünk, utálatos melókat végzünk, hogy megvegyük mindazt, amire nincs szükségünk. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs célunk, nincs helyünk.
/Harcosok klubja/