Betettem annak idején a CD-t, és csak lestem a megszólaló zene hallatán, hogy "hú, ez aztán nyomasztó". Nem is tetszett elsőre.
Talán másodikra sem. Csak a zavart disszonanciát hallottam benne és még a can't' "a:"-val ejtése is bántotta a fülemet, mely egyébként tetszeni szokott.
Aztán egyszer átéreztem/emlékeztem, hogy milyen is a reménytelen kilátástalanság (na, ja, hogy nővel kapcsolatban), és azóta nagyon szeretem ezt a dalt. "I can't find myself in the head/SOUL of this stranger in love". Építkezik, kifejez, fájdalmasan tökéletes. (Ex-gitáredzőm: művészileg említést érdemel a Te világodban?)
Így indul a The Cure 2004-es albuma. Utána jön a Labyrinth a "Say it's the same sun spinning in the same sky" sorral.
Érdekes lemez. Egyszer lehet, hogy írok róla.
A hozzászólások is jók a Youtubeon:
- Nem találom magam.
- Talán nem keresed magad eléggé erősen.
- Vagy talán nincs mit találnod.
- Vagy TÚL erősen keresi magát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.