Annyira elegem van a munkahelyből (maga a munka rendben, de a Vezír emberileg...), hogy már fizikai (!!) szükségem van az ilyen dalokra. Túrom a gépem, és hallgatom a műkincseket, amelyekről nem is tudtam, hogy megvannak. Ezer éve szeretem ezt a dalt (is), de az, hogy régen hallottam, illetve, hogy vannak benne finom - telitalálat! - újítások azt okozták, hogy a koncert többi dala közül is kiemelkedett. Csak álltam a villamoson és pislogtam, a kis lelkem pedig repesett, amikor hallottam. Fura, hogy évtizedek (!) elteltével is tud úgy hatni, mint amikor először találkoztam vele.
The Cure, persze, de 2:40-ig nem "énekel", úgyhogy azoknak is ajánlom, akiket irritál a hangja.
Utánaolvastam, hogy hivatalos album-e egyáltalán, melyen találva leütött (Bestival), és mit látok? "Az album eladásából származó minden nyereség a Wight szigeti Ifjúsági Alapítványhoz kerül."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.