Na, ilyen sem esett meg még velem. Egy hajnal kettőkor kezdődő (!!) meccsnek csak az utolsó három percére értem haza. Mint kiderült, nem maradtam le semmiről, mert a kedvenc Svéd Női Foci Válogatottam gyengén játszott a kommentátor szerint. (Három meccs, három döntetlen. Most izgulhatnak, hogy egyáltalán bejutnak-e a 16 közé.)
Én viszont este öttől - sorrendben - a következő, nem gyengén érdekes emberekkel beszélgettem (illetve: Ők velem), söröztem, mindegyikükkel órákon át: ex-klasszikusgitár-edzőm, a szimfonikusok egyik csellistája (A csellista lány :) és barátja, egy színésznő, egy korrepetitor (aki legyen inkább zeneszerző, mert azt tudom, mi) és a színház zenekarának csellistája (ha jól rémlik), aki mostanában szerezte meg a harmadik zenei diplomáját.
Most éppen Earth Wind & Fire-t hallgatok egyikük hatására. Kevés stílus áll tőlem távolabb, mint az övék, de értem, hallom, hogy mi tetszhet benne más(ok)nak. Szeretek így megismerni zenéket, melyeket egyébként soha nem hall(g)a(t)nék.
Ja: a színésznő NEM Ullmann Mónika volt :). A szövegtanulással kapcsolatos kérdésemre nem kaptam egyértelmű választ, de nagyon sok érdekes témánk volt. És még egy "ja": (értse, akinek szól! :) békéscsabai születésű.
Az estet indító Holdviola koncertről talán majd később.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.