'Dark Night Of My Soul'

Egy cseh feleséggel bíró űrhajós vitte fel.

Mindenek előtt: ha valaki meg tudja szerezni Miltontól az Elveszett Paradicsomot (ha egy mód van rá, epub formátumban, természetesen magyarul, mert az eredeti amilyen gyönyörű, annyira magas nekem), az legyen szíves jelezze, küldje el, mert már régóta szeretném ismét elolvasni a művet, de már nem járok könyvtárba. Köszi előre is!!

Egy borító (és a hozzá kapcsolódó cím) valamint egy negatív kritika miatt hallgattam meg egy albumot. Nem bántam meg, tetszett. Az említett kritika elvezetett a zenekar zseniális (!!!) 2005-ös lemezéhez, a Dark Ages-hez. Azt nagyon ajánlom végig(!)hallgatásra. Rengeteg csodás, jó, ötletes dolog van rajta nagyon sok stílusban. Az Archangel-höz nagyobb nyitottság kell a stílus iránt nem rajongóktól, mert korlátoltabb.

A banda nevének végén az Y akár egy angyal is lehet.

     Ricse koncerten talán a BS-ben voltam legutóbb a '90-es évek elején. Gyönyörű vokálozásomat meg is örökítették egy koncert lemezen akkoriban. :)
Azóta egyrészt rengeteget változott a zenekar (felállás, közönség, inditatás), másrészt szinte semmit (ugyanazok a poénok, egyre több feldolgozás, átírás, és Feró sem sokat alakul).
Arra mondjuk nem emlékszem, régen mennyit ivott Feró színpadon, vagy a fellépés előtt, de most a "még elmegy" és az "ez már kellemetlen" határán volt.
      Tartottam tőle, hogy hakni lesz ez a bogácsi fellépés. Aztán, amikor az Azok a boldog szép napokkal kezdtek, és hallottam, hogy minden élőben, ráadásul tökéletes hangminőségben (!!) szól, kezdtem reménykedni. Az Utálom az egész XX. századot erősítette is reményemet, aztán ezzel a két dallal az aznap este eljátszott Beatrice dalok kb. harmadát-felét (!) hallottuk is... :(
A Lángosképű állat a babám-ot még meg lehet magyarázni, hogy Bikini, de még az ősi, Ferós, de a "Mielőtt végleg elmegyek, kapsz egy képet rólam", és pláne a Fagyi Bikini slágerek nem értem, mit kerestek a műsorban. Értetlenségem a Repül a bálna (!!) kapcsán ért a tetőpontra, de volt még Pancsoló kislány, Jojo, közönséggel énekeltetett úttörő dalok, Johnny B. Goode, orosz népdal is.
 A zárásként ismét előadott Azok a boldog szép napok ledöbbentett, hogy egy ennyi albummal rendelkező, ősi zenekarnak ezt kell (kétszer) játszania, egy egyébként nagy tömeget vonzó koncertjén?
"Félek, így nem jó."
Az pedig, hogy "Nagy Feró és a Beatrice"...
      Pozitív volt a már említett hangzásom kívül a zenészek teljesítménye, külön kiemelve Feró fiát, Hunort, a ki a dobokon villogott nagyokat. Lábbal nagyon pepec sebességet is tud tartani, kézzel inkább erős, mint különösebben technikás, de le a kalappal előtte! Még egy szólót is rittyentett. Az alapról menő bevezetőt, Hitler beszédet, stb. tartalmazó Utálom az egész... kivételével nem használt fülest, teljesült tehát a kívánságom.
A Beatrice már réges-régen nem a legeslegjobb a Föld kerekén.

Szerencs, Csokifesztivál.
Remek helyszín (a vár és környéke), családias, mégis "igazi" fesztivál.
      A Depresszió - neve ellenére - egy szimpatikus zenekar, profi (a legutóbbinál már úgy éreztem, túl profi) albumokkal, hangulatos, jó dalokkal, pozitív szövegekkel és emberi, szimpatikus konferanszokkal. Fesztiválon most láttam őket másodszor. Csalódás kizárva. Remek hangerő, jó keverés, tiszta, színjózan zenészek, mindenki teszi a dolgát. Még azt sem zárom ki, hogy jól is érzik magukat közben.
A dobosuk jelre dobolt, és ahogyan öregszem (rohamosan), úgy leszek erre egyre háklisabb, egyszerűen zavar. Nem sok élet volt az egyébként technikás, és precíz játékában. Ezt leszámítva remek koncert volt.
Nálam annyival jobbak a Tankcsapdánál, hogy két gitárosuk van, és még (már) kicsit a dalaik is nívósabbak.
     A Tankcsapdát az első lemez környéki idők óta kb. félszer láttam, azaz meghallgattam egyik koncertjük felét borozás közben egy fesztiválon. Ez jelent valamit. Pl. azt, hogy a kezdeti, punk dolgaik közelebb álltak hozzám, mint az a zene, amivel befutottak. Most pótoltam valamicskét.
Kiemelkedő világítás és hang... Nem tudok mit írni. Hozták a kötelezőt. Írtak már két koncertre elegendő buli-himnuszt, slágert, úgyhogy nagyot nem tudnak hibázni.
Leginkább egy kis srác (3-5 éves?) tetszett, aki a füves területen végigzúzta a koncertet egy mini gitárral a kezében, nyakában. Bemozogta a saját "színpadát", headbangelt, körbe rohangált, ősemberezett, széles terpesz, minden volt. :)
Persze, hogy aki arra járt, az énekelt vele, tombolt neki, elismerte. :))
A koncert végére már VÁGYTAM egy fülre ütő dobosra. Aztán másnap, egy másik településen megkaptam, de az sem volt az igazi. Más miatt.