'Tomorrow never comes but tomorrow came
With the new day sun on our ageing skin'
"Miközben a kvarcóra előbb-utóbb a szemétdombon köt ki, addig a mechanikus óra apáról fiúra száll..."
Vettem egy könyvet karórákról. Közel áll hozzám, amit egy-egy (régi) ketyegő jelképez.
Néha eszembe jutnak, hogy vannak. Jó belegondolni, látni, hogy mások, máshol, máshogyan élnek.
Olvasom (FALOM) Slash önéletrajzát.
Amit Mustaine-ről ír, az egyszerre természetes, és lep is meg egy kicsit.
Ugyanis én is hallom, mit tud Mustaine (tini korom kedvenc zenésze!), de hogy a másik gitáros, akit óriásinak tartok azt írja róla, hogy "Dave Mustaine az egyik legzseniálisabb zenész, akivel valaha (öröm)zenéltem."... Pedig Slasht összehozta ezzel-azzal a (zenei) élet az évtizedek során.
"I crashed wherever I could, and did whatever came to mind, and there was a point in there when I hooked up with Dave Mustaine of Megadeth. We became friends; he was strung out on smack and crack and he lived in the same neighborhood, so we hung out and wrote songs. He was a true, complete fucking maniac and a genius riff writer. We’d hang out, smoke crack, and come up with major heavy metal riffs, just fucking dark and heavy as hell. Sometimes Dave Ellefson would join us; we got along great, we wrote some great shit. It got to the point, in our drug-fueled creative zone, that we started seriously entertaining the idea of my joining Megadeth. Guns was in a holding pattern, after all, and I was high enough to consider all kinds of bad decisions. Dave Mustaine is still one of the most genius musicians I have ever jammed with, but still, in my heart of hearts, I knew I couldn’t leave Guns."