A szerzőtől először, a közelmúltban olvasott Nagy Károly nyomábanhoz képest ez a regény egyszerűbb. A cselekmény kevesebb szálon és kevesebb szereplővel fut, a történelmi vonal - hogy egy régi esemény, tárgy indít el a jelenben egy izgalmas cselekmény sorozatot - viszont megmaradt. Most egy amerikai (na-ná!) bírónő keveredik idős apja révén egy a nácik által (is) elrabolt műkincs utáni kutatásba, nyomozásba. Ahogy haladunk előre, fogynak a szereplők, ismerünk meg európai műgyűjtőket és módszereiket. És persze magánéleti, érzelmi szál is keveredik a lapokra.
Nem rossz, de ez a két könyv elég is volt Steve Berry munkásságából. Az visszatetsző, hogy itt is ott van Dan Brown ugyanazon elismerő mondata a borítón.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.