'Dark Night Of My Soul'

A főszereplő egy visszavonult titkos ügynök. Paff, de eredeti!! Pláne egy amerikai írótól!
A történet egy 1971-ben egy titkos küldetésben lévő tengeralattjáró vesztével kezdődik, de hamar a "jelenbe" váltunk, és indul az egyszerre legalább három szálon/helyszínen/kontinensen játszódó cselekmény.
Egy adag történelem, misztikum is van a dologban, ebben hasonlít a Da Vinci kódhoz. És abban is, hogy igyekszik végig fenntartani az érdeklődést, az izgalmat. Meglehetősen sikeresen, teszem hozzá.
Nem rövid, 700 oldal, de ez olvasás közben nem tűnik soknak, Sőt! Mivel az eseménydús történetnek történelmi előzményei is vannak, volt egy olyan érzésem, hogy a mesélés a karakterépítés és a személyiségek kidolgozásának rovására megy.
Valósághű (ha a lövöldözéseket, műemlék épületekben elrejtőzést, gyors regenerálódásokat stb. leszámítom), kézzel foghatóak a helyszínek. Annyira, hogy a könyv végén - számomra nagyon szimpatikusan - el is meséli a szerző, hogy mi igaz és mi kitalált a helyszínek, a történelmi szereplők, események közül.
Szórakoztató, olvasható (ez nálam dicséret), nem bántam meg, hogy a kezembe adták és az esős napokon vele időztem.

Tényleg cowboyok voltak talán,
délután
a porfelhő elült
és nem volt senki az utcán.
Tovább kötöztem a mély sebet,
hátha meg-
menthetem talán
még az én szerelmemet.
De meghalt
és sírós hangon kértem,
hogy ébredj végre fel,
de nem, nem és nem,
ott fekszik egy fakereszt alatt.

Másnap jól leszúrt a nagymamám,
hogy a babám,
amit tőle kaptam az
miért nincs a többiek között.
Nem tudom, mondtam,
hogy hol lehet,
és közben meg
sírni kezdtem én,
mert nyomták a szívem a rögök
és a csönd.
Aztán meg, hogy jól van,
majd meglesz, semmi baj.
De van, gondoltam,
ott fekszik egy fakereszt alatt
az én szerelmem, aki nem jött többet el.
Az én szerelmem, aki nem jön többet el.

Tényleg cowboyok voltak talán,
délután
a porfelhő elült
és nem volt senki az utcán.
Tovább kötöztem a mély sebet,
hátha meg-
menthetem talán
még az én szerelmemet.

/Péterfy Bori & Love Band: Az én szerelmem/ szövegíró: Lovasi András

     Na, de most komolyan, már a lemez címe is! Persze, hogy csak szeretni lehet.
Nem ment azonnal. Elsőre az előző album árnyékának tűnt. Később is. Még most is.
Viszont mostanra megkedveltem. Hallgatom/hallgattam. Többször az átlagnál, ami beszédes.
     Zeneileg nem részletezném. Nincs mit. Tipikus rádióbarát semmi. Itt ott kis rézfúvósok, a Bányászkórusban keményebb gitár is felbukkan, de semmi túlzás, ez vérbeli popzene. Ott van benne az alter vonal is, de nem az dominál.
Nehéz "szűz" füllel hallgatni, hiszen egy évvel követte a nagy sikerű előző lemezt, amelyhez óhatatlanul is hasonlítja a hallgató. Én, legalábbis. És A legnagyobb hőshöz képest bizony "lightos" ez a 46 perc. Nem annyira ütős és berobbanó, noha a dallamérzék, a szöveg-sziporkák és természetesen az énekesnő hangja megmaradtak.
      Kevesebb az odamondás, a korunkat fanyarul, kegyetlenül, humorosan leíró szöveg és a telitalálat dal.
Alexnál leírtam - nem is áll velem szóba azóta! :) - és itt is igaz, hogy gyakorlatilag minden dal más stílusú. A 14 szerzemény - mondhatni - mindegyike hajaz valakire, valamilyen stílusra, konkrét dallamok átvételének szintjéig. Gátlástalanul, készakarva. :) Ám amíg a művész úrnál ezt egyértelműen az útkeresés jelének tulajdonítottam, addig itt megvan a karakter, egyéniség, amely összetartja, formába önti az egészet. Tiri-tarkaság helyett inkább olyan, mintha egy esztrádműsort hallgatnék.
     Mindezekkel együtt ez egy pop lemez, melynek maximum a fele tetszik igazán, így a pontszámom sem lehet magas.
Noha sikerült megkedvelnem.

Honeybeast: Bódottá (2015.)

 "Akváriumban a díszhalak,
  azt hiszik, a kozmosz: üvegfalak.
  Miért tudnák, hogy határtalan?
  Úszkálnak ott bambán és boldogan."

 "Hallgatni arany, pont 30 ezüstöt ér"

 "Ott az igazság, ahol Bud Spencer"

https://www.youtube.com/watch?v=zqNCm2DiLgA

6/10 pont