'Dark Night Of My Soul'

     Na, de most komolyan, már a lemez címe is! Persze, hogy csak szeretni lehet.
Nem ment azonnal. Elsőre az előző album árnyékának tűnt. Később is. Még most is.
Viszont mostanra megkedveltem. Hallgatom/hallgattam. Többször az átlagnál, ami beszédes.
     Zeneileg nem részletezném. Nincs mit. Tipikus rádióbarát semmi. Itt ott kis rézfúvósok, a Bányászkórusban keményebb gitár is felbukkan, de semmi túlzás, ez vérbeli popzene. Ott van benne az alter vonal is, de nem az dominál.
Nehéz "szűz" füllel hallgatni, hiszen egy évvel követte a nagy sikerű előző lemezt, amelyhez óhatatlanul is hasonlítja a hallgató. Én, legalábbis. És A legnagyobb hőshöz képest bizony "lightos" ez a 46 perc. Nem annyira ütős és berobbanó, noha a dallamérzék, a szöveg-sziporkák és természetesen az énekesnő hangja megmaradtak.
      Kevesebb az odamondás, a korunkat fanyarul, kegyetlenül, humorosan leíró szöveg és a telitalálat dal.
Alexnál leírtam - nem is áll velem szóba azóta! :) - és itt is igaz, hogy gyakorlatilag minden dal más stílusú. A 14 szerzemény - mondhatni - mindegyike hajaz valakire, valamilyen stílusra, konkrét dallamok átvételének szintjéig. Gátlástalanul, készakarva. :) Ám amíg a művész úrnál ezt egyértelműen az útkeresés jelének tulajdonítottam, addig itt megvan a karakter, egyéniség, amely összetartja, formába önti az egészet. Tiri-tarkaság helyett inkább olyan, mintha egy esztrádműsort hallgatnék.
     Mindezekkel együtt ez egy pop lemez, melynek maximum a fele tetszik igazán, így a pontszámom sem lehet magas.
Noha sikerült megkedvelnem.

Honeybeast: Bódottá (2015.)

 "Akváriumban a díszhalak,
  azt hiszik, a kozmosz: üvegfalak.
  Miért tudnák, hogy határtalan?
  Úszkálnak ott bambán és boldogan."

 "Hallgatni arany, pont 30 ezüstöt ér"

 "Ott az igazság, ahol Bud Spencer"

https://www.youtube.com/watch?v=zqNCm2DiLgA

6/10 pont