'Dark Night Of My Soul'

Hűtőmágnes. Nem vettem meg, de Star Wars fanoknak nem kell mondanom, mennyire poénos. Ötnapos időjárás előrejelzés az Alderaanra:

      Megvan az Egy fiúról mesélője? (- Rosszabb keresztapát el se tudnék képzelni Imogene-nek. Ismertek. Leejteném a keresztelőn, 18 éves koráig mindig elfelejteném a szülinapját, akkor meg elvinném bulizni, leitatnám, és bizony még az is lehet,hogy megpróbálnám megkettyinteni. Szóval én tényleg nagyon-nagyon rossz választás lennék.
- Tudjuk. Csak azt hittem, vannak rejtett mélységeid.
- Nem, nem. Ezt mindig is rosszul gondoltad. Én tényleg ilyen sekélyes vagyok.)
Vagy még inkább az Igazából szerelem őszinte öreg rocksztárja?!
(- Gyerekek is néznek minket.
- Ja, persze! Sziasztok! Itt egy fontos tanács Billy bácsitól... Ne vegyetek drogot. Legyetek popsztárok és megkapjátok ingyen.)
      Nos, a regény elején a férfi főhős kb. ilyen. Az 1800-as évek elejének Londonjában, márki létére. Az őszintesége, köntörfalazás nélküli szókimondása többször felnevettetett olvasás közben. Ez persze groteszk vagy idétlen is lehetne, hiszen abban a korban az óvatos, szépen fogalmazott, erősen "becsomagolt" választékos és körülményes beszéd volt a divat és persze az illem és etikett mindenek felett. Ezek meg is vannak hősünkben, csak éppen ő megteheti, hogy egyenesen nemet mond, amikor nincs kedve valamihez.
Márpedig rokonsága bőven ad okot neki a visszautasításra.
Majd megérkezik a címszereplő a testvéreivel vidékről, hogy - elhunyt szülei helyett - bevezesse csodaszép húgát a társaságba, nem különösebben titkoltan egy előnyös házasság reményében...
      "Természetesen" egy nő, egy angol nő írta, és ha az eddigiek alapján erősen Jane Austennel rokonítanánk, ez nem lenne helyes. Heyer több mint száz évvel később alkotott - ez egyszerre könnyít és nehezít a helyzetén -, és sokkal termékenyebb volt világhírű elődjénél.
       Úgy voltam vele, hogy belekezdek, aztán meglátom, meddig jutok. Ehhez képest befaltam és remekül szórakoztam olvasása közben.
A vége összecsapottnak, túl hirtelennek tűnt, de ez cseppet sem ront az élvezeti értékén, hiszen az olvasó gyakorlatilag az elejétől sejti, tudja, hogy mi lesz a csattanó. Ebben az esetben az út érdekesebb, mint a megérkezés.
Az a szerzőt dicséri, hogy a márki szinte észrevétlenül vetkőzi le a kezdetben nagyon mókás tulajdonságait és veszi észre magában, hogy mégsem olyan sekélyes, mint az Egy fiúról playboya.
Nagyon kellemes meglepetés volt ez a könyv (GABO Kiadó 2010.). Lekötött, kikapcsolt.

Vettem egy százast egy százasért.