HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

2016.07.15. 08:02 Krap

Utazásunk

"Utazunk akkor is, ha egy helyben állunk,
 belülről változunk.

 Keresünk egy jó dalt, egy szép napot,
 egy nekünk való érzést, egy mondatot.
 Utazásunk jelenti az Életet,
 itt megérkezni soha - soha nem lehet.

 A lelkem keresi a lelkedet,
 hogy tisztán lássuk egymást és a lényeget.
 Utazásunk jelenti az Életet,
 itt megérkezni soha - soha nem lehet."

/Paksi Endre: Soha nem lehet; Ossian dalszöveg részlet/

Szólj hozzá!


2016.07.14. 08:06 Krap

A félpucér valóság

Azt nem írtam, hogy meg is komolyodtak! :)))

- I will wrestle you anytime you want. - And I will destroy you. :))))))))))))))

1 komment


2016.07.13. 08:01 Krap

Goth vagyok!(?)

Netes rádiókra kattanó időszakom van. Döbbenetes, hogy gyakorlatilag MINDEN van a neten. Az angol punk adótól (!!!) kezdve a Beatlest nyomatóig (sejtitek, hogy ez nem érint).
Nagyon tetszik ez a világ.

Első körben természetesen alter és rock/metal adókat kerestem, hallgattam, de az idő teltével a föld feletti kedvencemen (Fun Radio, Pozsony) kívül gyakorlatilag három adóra redukálódott az érdeklődésem, figyelmem:
- Rockban/metalban a KNAC gyakorlatilag verhetetlen. (Ráadásul a "-KNAC dot orgasm!? -KNAC dot com!! -WHAT? -KNAC dot com!!! Ááááá." bejátszáson folyton felröhögök, olyan jó hangsúlyozással van megcsinálva.)
- Legnagyobb újkori kedvencem a "Goth/Industrial/Darkwave Channel", a Sanctuary Radio. Nagyon jól keverik a borongós új és régi zenéket az EBM-mel (electronic body music), így a tematika ellenére nagyon változatosak.
- Ha pedig teljesen más világba szeretnék csöppenni, akkor a japán (!!) anime rádió segít jó eséllyel. (AnimeNfo) a jellegzetes képi világhoz kapcsolódó zenékkel.

"Isten áldja az Internetet!"

knac.jpg

sanctuaryradio.jpg

animenfo.jpg

Szólj hozzá!


2016.07.12. 08:08 Krap

Lemezkritika (43.) - kevés csípős paprika sok hideg tejjel

     Olyan érzésem van a zenét hallgatva, mint a borítót nézve. Hogy ez vinyl. Azaz szól, mint az álom, szellős és kissé régimódi is. Annyira, hogy sokszor hiányzik a sercegés a csendesebb részeknél.
ÉLMÉNY hallgatni, olyan a hangzása. Minden a helyén van, nincs túlpolírozva, nincs cicoma, extra hangszerek, hangsávok sem, az egész valósághű (Hi-Fi), de a lábdob mindezeken felül valami tökéletes.
A régimódiság nagyon halvány hippi beütések képében van jelen. (Kivéve a The Hunter, amelyhez csak annyit írtam a jegyzetembe, hogy "gombás". :)
Fura is a lemez, mert nem ilyesmit vár az ember a négyestől. Nincsenek bevadulások, eszement, "gyógyszer elgurulásos" dalok vagy részletek. Mint ha le lennének nyugtatózva. A 13 dal mindegyike hasonló tempóval és szerkezettel rendelkezik.
     Az első négy csak nyugodalmas zenélgetés. A Goodbye Angels élénkül kicsit, a basszus is feléled benne. A Detroit-ban is van egy kis élet (és hippi feeling! : ), a This Ticonderoga-ban még az erősítőt is átöblítik egy kis árammal, de az összkép egy nagyon erős RHCP stílusjegyekkel és már ismert hangszeres megoldásokkal megtámogatott nyugis (merengő??) zene. Annyira, hogy a Sick Love-ot akár bárzenének is aposztrofálhatnám.
Mindezekkel együtt van hangulata és egyénisége.
Nekem leginkább a fura, discos beütésekkel is kísért Go Robot és a hangulatos Encore tetszik, de nincs gyenge vagy a sorba nem illő szerzemény az albumon.
Ki kell emelnem, hogy a refrének nagyon erősek, húzzák, mentik a barátkozást igénylő, könnyen befogadható zenét. Nem a megszokott, stadiont beindító módon erősek, hanem... Na, EZT nehéz leírni. Hanem lelket, tartást, hitelességet adnak a zenének.
Noha Flea basszusa itt-ott hozza a megszokott szintet, sajnos semmi kiemelkedően virtuózt nem csinál. Ugyanez (pláne!) igaz Chad Smith dobolására. A két zseni teljesen kikapcsolta magát, alárendelte hangszerét a zenének, Esetükben nem egyértelműen tartom ezt pozitív húzásnak.
     Ha van banda, akiket nem tudtam volna elképzelni megöregedve (legyen inkább: éretten), lenyugodva, bölcsen, akkor az a RHCP. Aztán elém rakják az elképzelhetetlent.
Jó LEMEZ! Tetszik.
Bár tiniként tuti kiröhögtem volna.

(Most olvasom a Wikipedian, hogy 5000 példányban kiadták 180 grammos vinylen is, amelyhez az első single kazettán (!!) is jár.)

Red Hot Chili Peppers: The Getaway (2016.)

rhcp2016small.jpg

 

Encore:
https://www.youtube.com/watch?v=lnfHYMBXq4E

 

Go Robot (élőben!! Ezek szerint színpadon még hajlandóak virtuózan zenélni):
https://www.youtube.com/watch?v=Gq-bn5YsmnM

 


7,4/10 pont

1 komment

Címkék: lemezismertető alternative rock funk rock


2016.07.11. 12:19 Krap

NAGYON bakelit/vinyl feeling!

rhcp2016front.jpg

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása