Előre látom, hogy ez is egy végig nem vitt sorozat lesz a blogon, de ha már itt van a polcon a Shakespeare összes (két nyelven is), elkezdtem olvasni a műveit. Természetesen magyarul.
Illetve, folytattam, újrakezdtem, hiszen tiniként sok drámáját megismertem.
Egy nem túl ismert vagy sokat játszott darabjával, a Téli regével kezdtem.
A mű egyetlen hibája, hogy a fő konfliktust és minden későbbi bonyodalmat kiváltó féltékenység "csak úgy", egyik pillanatról a másikra, számomra teljesen érthetetlenül és logikátlanul üt be, majd ellentmondást nem tűrve indítja be a cselekmények láncolatát. Persze az is igaz, hogy (az alaptalan) féltékenységben nem kell logikát keresni/találni. Ezt leszámítva egy tipikus Shakespeare-i darab álruhákkal, elveszettnek, halottnak hitt szereplőkkel, pozitív lezárással.
A darabban Csehországnak tengerpartja van és "sivatag a tenger mellett". Olvastam olyat, ahol ezen fennakadt a kritikus, műelemző. Nálam simán belefér. Sőt, mintegy jelzi, hogy ez csak egy kitalált történet.
A nyelvezete a klasszikus, ezt nem fogom részletezni. Ha valaki egyszer olvasott Shakespeare-t, tudja, miről beszélnék, és el tudja dönteni, hogy vonzza vagy taszítja.
Noha ez egy késői műve, nem röpködnek benne a nyelvi sziporkák. Mivel nem klasszikus vígjáték, nem is hiányoznak különösebben. Nem tartom kiemelkedő művének, de bőven megéri azt az egy-két délutánt, amely elolvasásához szükséges.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.