"Úgy tiszta vérem
Legyen büdös kocsonya, s nevemet
Hozzák föl azzal, ki eladta Krisztust!
Friss hírnevem legyen csömörletes szag,
Facsarja el a tompa orrot is,
Szaladjanak, amikor érkezem,
Utáljanak, mint rusnya kelevényt,
Melyről beszéltek és írtak!"
"Hogyha a kupánkba
Pók pottyan és megisszuk, elmegyünk,
Nem bánt a méreg, minthogy a tudásunk
Nem fertezett: de ha valaki látja
És tudja, hogy megitta a férget,
Kaparja torkát és repeszti véknyát."
"A néma jámborság gyakorta célt ér,
Hol a beszéd hiába."
"Mivelhogy az, mit mondhatok csupán
Megdönti ezt a vádat itt, s mivelhogy
Nincs más bizonyság pártomon, csak az,
Mi az enyém: hiába is beszélnék,
Hogy 'ártatlan' vagyok. A tisztaságom
Nektek csalárdság, s így ha szóba vallom,
Az is. De hogyha mennyei hatalmak
Néznek le ember-tetteinkre - s néznek! -
A tisztaságomtól majd a hamisság
Pirul. s megreszket a basáskodás is
Türő szivemtől."
/W. Shakespeare: Téi rege, részletek, Kosztolányi Dezső fordítása/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.