Mint a Bikininél. Volt egy dal, aztán - hogy', hogy nem - teljesen más (szövegű) lett. Ez egy soha meg nem jelent KFT nóta, amiből a tegnapi Valami mocorog sok dolgot átvett. De nem a szövegből.
A kép remek utalás az első lemez borítójára. Azon ebben a sarokban kuporog a zenekar meztelenül.
A nagy lemezmániám (a nagylemez mániám) kapcsán sok dologra jöttem rá. Például, hogy az LGT mennyire jó volt, de eddig szinte teljesen hanyagoltam őket. Vagy, hogy egyetlen KFT albumom sem volt mostanáig. Utóbbiakat el is kezdtem beszerezni vinylen. És az azokon hallható dolgok újabb gondolatokat hoztak. Például, hogy "régen" mennyivel karakteresebb, egyénibb zenekarok alkottak, mint manapság. A KFT első lemeze is tartalmaz érdekes dolgokat és sok slágert (!), de a második már a borítótól/címtől kezdve formabontó volt. Itt egy "soha nem hallott" remekmű az utóbbiról. Számomra friss felfedezés:
Nem a piktekes sztoriban van, de amióta megláttam, röhögök rajta (a harkály feje!! :), ahányszor eszembe jut. Semmi köze a történethez, az egyik kép szélén/alján van, csak úgy, mellékesen.
Ami a Star Wars-éknál nagyon nem sikerült - az eredetihez méltó folytatásokat készíteni az eredeti alkotók kiszállása után -, azt Asterixéknél simán megvalósították.
A 35. füzet az első az új szerzőkkel és minden maradt a régi. A karakterek, a poénok, a humor jellege, a sok finom poén a részletekben (a "szörny" a klánválasztó gyűlésen a tömegben stb.). A fordítók is hozták a szintet ("Úgy nézem, ez ráfázott." az első ide tett képen. stb.). Szóval minden szép és jó, én pedig sokadszor olvasom, nézegetem. Ezúttal Skóciába veti a sors főhőseinket.
