A nagy lemezmániám (a nagylemez mániám) kapcsán sok dologra jöttem rá. Például, hogy az LGT mennyire jó volt, de eddig szinte teljesen hanyagoltam őket. Vagy, hogy egyetlen KFT albumom sem volt mostanáig. Utóbbiakat el is kezdtem beszerezni vinylen. És az azokon hallható dolgok újabb gondolatokat hoztak. Például, hogy "régen" mennyivel karakteresebb, egyénibb zenekarok alkottak, mint manapság. A KFT első lemeze is tartalmaz érdekes dolgokat és sok slágert (!), de a második már a borítótól/címtől kezdve formabontó volt. Itt egy "soha nem hallott" remekmű az utóbbiról. Számomra friss felfedezés:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.