38:05-től a dal, 38:46-tól a refrén először.
Jajj, de régen hallottam legutóbb. De a mai napig ugyanúgy tetszik, mint amikor először hallottam koncerten. Előtte az interjú: "Aztán elkezdtem jazzt tanulni. Az hiba volt, de jól jöttem ki belőle, végül is."
"Gyakorlatilag van igazi zenész a zenekarban, nem csak ilyen amatőrök, mint mi." :)
"Az Üllői Úti Fuck-ban az a jó, hogy három szám kivételével mindegyik igaz történet, ezért nagyon szomorú az egész." :))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.