Ahogy tavaly a Nazareth, úgy idén a Uriah Heep koncertje is a "ha már itt járnak, miért hagynám ki?" kategória volt. És ahogyan tavaly a Nazareth, idén a Uriah Heep is nagyon kellemes meglepetést okozott. Ha a Nazareth nem lett volna remek, tuti nem mentem volna még egyszer erre az egyébként szuper mezőkövesdi rendezvényre.
Az eléggé amatőr volt, hogy a délutáni zápor lebontotta a színpadot, eláztatva ezt-azt, például az orgonát, és ezért hirtelen kellett egyet fordulni Budapestre. Így egy órás késéssel, 22:10-kor kezdődött a móka, 2-3 lendületes, kemény dallal, gyilok jó megszólalással és hangerővel. A hangzás annyira tökéletes volt, hogy a számok szövegét is lehetett érteni.
Majdnem 50 éve zenélnek, ennek ellenére nem sok dolgukat ismerem, mondhatjuk tehát, hogy nyitott és szűz füllel álltam a bandához. Ráadásul a hard rock stílus sem a szívem csücske, így aztán elfoguatlanul, objektíven (objektívan?) figyeltem a történéseket. Továbbra sem mondom azt, hogy a billentyűs hangszereket hiányolom olyan zenékből, ahol nincsenek jelen :), azt viszont mondom, hogy egy hibátlan koncerten voltam vasárnap éjjel.
Elsőre a dobos győzött meg. Ő később sajnos kicsit halkult a keverésben, de jó dolgokat ütött feszesen és nagyon erősen. A másik meglepetés az volt, hogy nagyon sokszor hanyagolták az énekest és egyéni valamint közös szólókkal/instrumentális részekkel pakolta tele a számokat a négy hangszeres. Úgy, hogy ez nem ment a dalok rovására. Amikor viszont volt ének, akkor az tiszta (én és az énekesek megfigyelése, elismerése, oh! :), érthető, átélt volt.
Én lennék az első, aki szétszedné őket, ha megérdemelnék, vagy ha lett volna gyenge pont, de ahogy a Nazareth, úgy a Heep is meggyőzött, hogy nem hogy helyük van még a zenei palettán, de nagyon sok dologban példát mutatnak a mai "zenészeknek".
Gondolkodtam is ezen, és arra jutottam, hogy ha a pénzért csinálnák, akkor valószínűleg régen abbahagyták volna, vagy évente vállalnának tíz motoros fesztivált és kész. Így viszont, hogy a zene miatt csinálják, nem tehetik meg, hogy gyengébb szinten, hakni felé elmenve (figyelsz, Nagy Feró!?) lejáratják az évtizedek alatt bejáratott zenekari nevet. A hamarosan megjelenő, huszonötödik (!!!!) albumuk címadó dalát is eljátszották. Aki eddig követte őket, az idén sem fog csalódni.
Engem - nagy szó! - meggyőztek, sokkal jobb zenét toltak elém, mint amire számítottam. Sajnáltam, hogy csak kb. 80 percet játszottak.
Köszönet a szervezőknek. Ami korábban is felröppent pletyka szintjén, az most nyilvánosan is elhangzott: jövőre Deep Purple ugyanott.
Hiba lenne bármi olyasmit állítanom, hogy tudok koncerten képeket készíteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.