Van a látható világ, van a kamu Facebook felszín...., és van ez:

Vasárnap este 9-kor belefutottam Nagy Feró magyar rockzenét játszó műsorába a Petőfi rádión. Közvetlenül utána pedig egy egyórás VHK koncert következett ugyanott. Nagyon jó volt. Szerdán a síró/fogadkozó/SZÁNALMAS foci válogatottunk után az M2 TV-n az októberi pesti New Model Army koncertből mutattak kb. 1 órát, az új dalokra fókuszálva, Justin interjú részletekel. Későn gondoltam meg magam, így már nem tudtam jegyet szerezni a koncertre. Az tűnt fel, hogy a két zenekar (Vágtázó Halottkémek, N.M.Army) gyökerei nagyon hasonlóak. Az angolok másnap Bécsben játszottak:

Nincs sok értelmük, hiszen a design a hangminőség rovására megy, de azért találtam olyan képlemezt, amelyik...

... soha nem tetszett igazán. Az általa énekelt Depeche dalok közül talán csak a Home-ot szeretem - ha lett volna rá lehetőségem, akkor mentem volna ki sörért a koncerteken, amikor mást énekelt :) -, de a tegnap említett feldolgozás albumon villan egy nagyot. Ráadásul élőben is közel hibátlanul megcsinálja. Szóval, nem reménytelen a tag, de soha nem lesz énekes. És ez így van jól.

Ez is lehetne egy rovat. Olyan albumokról az aktuális benyomásom, melyeket "ezer éve" nem hallgattam. Hétvégén ugyanis Martin L. Gore (Depeche Mode agy) első szólóalbumát (Counterfeit²  - 2003.) füleltem meg hosszú idő után ismét. Többször, mert tetszett. Olyan dalok feldolgozásai, melyek eredetijét nem ismerem. Az összkép nagyon jó. A hangzás mai füllel is remek. Noha vannak rajta gyengébb dalok és eléggé vegyesek lehettek az eredetiek, az egész egy homogén egésszé áll össze. Sima 7 vagy 8 pont a 10-ből.

Ez a nóta első hallásra és most is a kedvencem (lett):