Igaz, hogy behalok néhányszor a Hi-Fi előtt, de igazán azt vallom, hogy az élő zene az igazi. A hangzás, a keverés (jó esetben) szerves része az adott zenekarnak, nem biztos tehát, hogy mellékes, hogyan szól az adott banda, album. Onnan keveredtem ehhez a témához, hogy éppen ezt a csoda arányosra (minden ott- és a helyén van benne), de veszett zajosra, torzítottra kevert albumot hallgatom. Szerintem amolyan "művészi" a hangzása, és nekem tetszik. Sokan viszont bántónak, már-már hallgathatatlannak tartják, ahogyan megszólal. Egyéni, az tuti. És remek dal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.