HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

  • tizenkéthúr: Kedvenc idéztem a témában (nem szó szerint, és nem tudom kitől, de elhangzott): Kemény munkával si... (2024.09.12. 09:04) Csak a szöveg
  • stx: Megöregedtek a fiúk... A '80-as, '90-es évekbeli lelkesedés elmúlt. Az új albumon is elvétve talál... (2024.08.26. 19:35) Anagramma
  • tizenkéthúr: Csoda, hogy egy ilyen "bók" után nem zavartál el. :D Nekem is volt egyszer (max. kétszer) fekete h... (2024.08.07. 20:22) Norah Jones
  • tizenkéthúr: Stockholm. (2024.07.02. 17:34) Idei nyaralásunkról...
  • tizenkéthúr: Valami agyament új szabályozás miatt egy ideje már hivatalosan így kell írni (a Szépnevűtől tudom). (2024.06.25. 12:02) Született doktor?

2020.05.13. 08:03 Krap

"mi nálad a 10 pontos" - 11. Poland, aki nem lengyel

Most hallottam először ezt az albumot, 30 évvel a megjelenése után. Egyből lenyűgözött, örömmel (!!!) hallgattam, hatalmas élmény volt, az első hangoktól kezdve, ahol azonnal felismerni a főhős hangzását, zenei világát. Egyből jött a nosztalgia is, hiszen gyermekkorom kedvenc zenekarának első két albumán hallani védjegyszerű játékát. (Érdekes, hogy én éppen a harmadik albumra kattantam rá igazán annak idején.) 
Nem sok említést tettem itt eddig a "magányos" "gitárhősökről". Ennek az az oka, hogy Satrianit szívesen meghallgatom, Marty Friedman műveinek többségét pedig csodálom, de rajtuk kívül szinte senki nem tudott úgy kitölteni egy szólóalbumot, hogy ne váljon unalmassá, magamutogatóvá számomra.
Ezzel a lemezzel nincs ilyen problémám. Az egyetlen gyengébb pontja talán a nem tökéletes hangzása, és a dobos. (Tudom, hogy ez már kettő, de ott van a "talán". :)
Egyrészt csak lágy szívvel tudok rá 10 pontot adni, másrészt viszont a hatalmas tudás, a teljesen egyéni dallamvilág, a kreativits és az, hogy süt az EMBER is a zenéből, szóval ezek miatt kevesebbre sem tudnám értékelni.
A rovat névadójával sokban különbözik a zenei ízlésünk, de majdnem biztosra mondom, hogy nem szállna vitába velem arról, hogy ez egy ZSENIális lemez. Még az is lehet, hogy megdicsérne, amiért felfedeztem.
Mindezzel együtt remélem :), hogy ennél közelebb nem kerülök a jazz-hez. Mert van egy olyan sanda érzésem is - és NAGYON remélem, hogy nem a nem létező sznobságom mondatja velem -, hogy bizonyos szintű zenei hozzáértés, képzettség, rálátás (az meg mi?) kell ahhoz, hogy hallja az ember ennek a zenének a nagyszerűségét.
Kicsit fura, hogy Chris-nek (egykori Megadeth gitáros) és a Death gitárosának mennyire hasonlított alapjaiban a stílusa.

Chris Poland: Return To Metalopolis (1990.)  (a video a 2002-es változat két extra dallal)

Szólj hozzá!

Címkék: lemezismertető Chris Poland


A bejegyzés trackback címe:

https://krap.blog.hu/api/trackback/id/tr115666168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása