Kedd, este fél 9-től. Kánikula utáni kellemes hűvös (24 fok), párás, de nem éreztem.
Utólag, meglepődve tapasztaltam, hogy másodpercre annyit futottam, mint az idei első alkalommal. Most viszont minden különösebb nehézség vagy holtpont nélkül, már-már könnyedén, alig lassuló iramban. Az órát nem is figyeltem közben. Kezdem azt hinni, hogy ennyit tudok, ez a tempóm és kész, oda a jobb időeredmény esélye, de a valóság az lehet, hogy még mindig az út elején járok. Utána átmozgattam magam a kondiparkban. Ma (szerda reggel) izomlázam sincs. Ebben a korban már ilyesminek is tud örülni az ember.
Azért a sós víz-zuhany-két sör combo jól esett utána.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.