Munka után könnyen olvasható, gyorsan kikapcsoló olvasmányt kerestem. Azonnal megakadt a tekintetem a Rejtőkön és már nyúltam is az első nem túl vastag kötetért, hogy elkezdjem az újraolvasást. A fehér folt nem hozta az elvártat. Relatíve egyszerű sztori, de a humort csak a felfogadott magándetektív levelei képviselték benne.
A következő héten elővett Csontbigád poént csak elvétve tartalmaz, viszont egy nagyon jó regény. Sőt! Annak ellenére, hogy véleményem szerint nincs tökéletesen megírva egy remekműnek tartom. 100%-ban Rejtő stílusa, de a sziporkázó humort a mély mondanivaló (!!!), az elmélkedés váltja fel.
Választékos (!!!) a nyelvezete, tág a szókincse. Találomra felütöm és olyan szavakkal találkozom, hogy neuraszténiás, raglán, marjult, revelál, atavisztikus.... és persze, hogy most, belelapozáskor nem találom a jobbakat, de sokan vannak, mégsem zavaró mennyiségben.
A történet folyamán felmerülnek, kialakulnak az olvasóban és a szereplőkben súlyos kérdések, filozofálások az életről, halálról, a becsületről, az egyenességről, lelkiismeretről, hogy mije van az embernek, amikor mindenétől megfosztják és több hasonló témában, és ezek teszik gyöngyszemmé nem csak a Rejtő életműben, hanem a teljes magyar irodalomban. A Csontbrigád bemutatása egyenesen zseniális. Megalkot egy szóhasználatot, amely tökéletes a csapat külső és belső világának leírásához. Sziporkázó, egyben húsba- és lélekbevágó.
Nagy - de nem minden alapot nélkülöző - túlzással azt mondhatnám, hogy ez Rejtő Nyomorultakja. Nagyon tetszett, csak ajánlani tudom. 1941-ben írta.
Klasszikus, sárga Albatrosz kötet, negyedik kiadás. 1983-ban 43 Ft-ba került (nálunk?? infláció?? Ugyan!), de antikváriumban sikerült 60 Ft-ért megvennem. Gyanítom, hogy valamikor a '90-es években. Kezd sárgulni. Műkincs.
"A szedés, a tábla, a vacak kötés nem számít. Azon az én írásom átrágja magát." /Rejtő Jenő/
Bocsánat, ha ez is fejjel lefelé jelenik meg:
