'Dark Night Of My Soul'

Gyakorlatilag minden szimpatikus a hardcore-ban, csak a zene nem jön be 100%-ban. Fura, mert sokkal keményebb zenéket is szeretek, de a tipikus HC bandák számomra túl kemények és a rövid dalaik egyforma karakterrel bírnak. Természetesen rengeteg kivétel (zseniális nóta) akad, de a fentiek miatt nem szippantott be a stílus - maradtam a Sick Of It All albumainak néhányszori meghallgatásánál.
A most elém került "új" Agnostic Front album - Echoes In Eternity - viszont a tipikus zúzdák mellett számos számomra kellő és elegendő zeneiséggel bíró nótát is tartalmaz. És egy kiemelkedőt:

/Agnostic Front: Sunday Matinee, 2025./

„Válj azzá, aki vagy… amikor megtudod.”
                                                         /Nietzsche/

Adele koncertjein - Las Vegasban és szinte soha Európában - nem hagyományos konfettik hullanak.

Kis ízelítő, hogy miért őt választotta a Rush.

... csak a vetítés. Férfi EB, tizedik hely - cél: a nyolc közé kerülés. Utána a szövetségi kapitány:

"Izland ellen majdnem nyertünk, akárcsak Horvátország ellen, márpedig ezek a csapatok papíron erősebbek nálunk, és ott vannak az elődöntőben. Svédországgal ikszeltünk és Svájc ellen, ha egy kicsit több időnk van, nyertünk volna. Ma már egy kis szerencsére is szükség van ahhoz, hogy több pontot szerezzünk, de ilyen erős mezőnyben éppen ez a lényeg."

Majdnem, ha, volna...

Korál: A túlsó part (1982.)

     Ez is 90 Ft-ba került annak idején, itt is egy Előhang és egy Utóhang foglalja keretbe a történetet, és a négy zenész is megegyezik az első albumon szereplőkkel. Pozitív változás, hogy az ének a helyére került a hangképben, és az egész hangzás is fejlődött kicsit. Nem mondom, hogy modernül, de mai füllel is hallgathatóan, jól szól a lemez.
Változás az is, hogy a dobos, Dorozsmai Péter dalszerzőként is bemutatkozik – rögtön három dallal is (melyek közül a Hídverés egy gyengécske dobszóló), miközben Fischer Lászlónak csak két tétel jut.
A borítók (első és hátsó) egészen jók ahhoz képest, hogy mikor készültek.
     A keménység, a nyersesség, a rock gyakorlatilag eltűnt, helyettük limonádé/semmilyen dalok sorjáznak Fecó (milyen? negédes?, nyálas?, ártatlan?, kedveskedő? jófiús?) hangjával megtámogatva. A Kaland és harc kivétel a maga prog-rockjával, de csak stílusában – minőségben ez sem kiemelkedő. És ez a legnagyobb bajom a lemezzel; hogy semmi emlékezetes vagy igazán színvonalas nincs rajta.
     Az egyszerű, emberi Tékozló fiú talán a legjobb szerzemény a tizenegyből, a lírai Kevés voltam neked is működik, de összességében visszalépés az első lemezükhöz képest.

5,3/10 pont

Pepita, Made in Hungary, 1982.

Vladimir Radenkovic (DVTK edző), akit a jelek szerint másodszor (!!!) nem olyan könnyű elküldeni Miskolcról a zsinórban elszenvedett harmadik vereséget követően: – Ezen a meccsen a lélektan volt a legfontosabb. Nagyon jól kezdtünk, az első 50 percben remekül játszottunk, de aztán ismét a rosszabb arcunkat mutattuk. Ne felejtsük azt sem, hogy az első félidőben mi vezettünk 2-0-ra és megvolt a lehetőségünk arra is, nem is egyszer, hogy lezárjuk a találkozót, persze mondhatjuk, hogy a foci ilyen. Tudnunk kellett volna, hogyan játszunk, amikor az ellenfél feljavul. Az volt a problémánk, hogy a második félidőben nem tudtunk jó minőségű játékot nyújtani. A mentalitásról, a magabiztosságról szeretnék beszélni, amire szükségünk lenne, szükségünk van. Hiszen a focit tudjuk milyen, ha elkövetünk egy hibát, akkor is folytatnunk kell, nem szabad leragadni abban a helyzetben. Ez nagyon fontos tényezője a játéknak. Nagyon sokszor elmondtam már, hogy a Diósgyőr meze nehéz, különösen ebben a helyzetben, de most nekünk éppen ezért arra kell koncentrálnunk, hogy hogyan kezeljük ezt a szituációt és hogyan tudunk átlépni ezen a helyzeten.

Meccs előtt ugyancsak ő: "Tisztelem a szurkolók véleményét, ha ez a véleményük, akkor tisztelem. Viszont az a célunk, hogy a felkészülés után sokkal erősebben térjünk vissza, és nagyon bízom benne, hogy meg tudjuk mutatni azt, hogy érdemes megváltoztatni a véleményüket és a történet legvégén pedig büszkék lesznek ránk.", "Biztos vagyok benne, a téli szünet után erősebben térünk vissza." "...a téli edzőtáborban sokkal erősebb ellenfelekkel is találkoztunk, így felkészülve várjuk a találkozót. Egy győzelemmel pedig elindulhatunk felfelé a tabellán."

Éreztem, hogy mókás téma lesz ez a flexibilis két számmal (az üzembe helyezés várható dátuma és a költség). Ráakadtam egy nyolc hónappal ezelőtti kiadványra, ami máris mást tartalmaz, mint az első bejegyzésben foglaltak:

„A Bükk Városa Program kapacsán Lázár János bejelentette, hogy 4,5 milliárd forint érkezik a városba – ebből legkésőbb 2027-re elkészülhet a Szent István teret az avasi autóbusz végállomással összekötő zártkabinos felvonó.” /A helyi (párt)hetilap tájékoztatója a Lázárinfó nevű utcai fórumról, 2025. május/

Csak a feltételes mód a biztos.

Az ismerős csapat (Holly, Jerome, Barbara, Izzy) ismét egy sorozatgyilkos nyomában, hálójában ténykedik, olykor vergődik. Több szálon fut a történet – az említetten kívül egy híres énekesnő visszatérése, egy liberális nőjogi harcos, egy softball meccs, vallási szélsőségesek –, melyek végül összefutnak. Az persze nem újdonság, hogy King tud írni. A könyv erénye egyben a bajom is vele: kellemes, nyugis olvasmány volt. Nem volt benne semmi különösebb izgalom vagy igazán váratlan fordulat, hosszú ideig csak csordogált szépen, majd a végén gyorsan tetőpontra ért. A másik problémám a sorozatgyilkos indítéka, szándéka. Ezt nem igazán sikerült elfogadnom, megértenem, noha a végére kapott egy jó kis csavart, és az illető elmeállapota is egyre világosabb (sötétebb) lett az olvasó számára. 
Nem vagyok nagy krimikedvelő, de összességében tetszett. Az a kérdés viszont egyre erősebben motoszkál a fejemben a Holly sztorikat olvasva, hogy akkor is bekajálnám-e ezeket a történeteket, ha nem King írta volna őket.
Összességében nem rossz, tetszett is, de nem volt kiemelkedő olvasási élmény.

40 (és fél) évvel az első albuma után a Kreator csúcsformában, intenzíven és kreatívan (ha-ha?) alkotja és zúzza a jobbnál jobb dalokat. Az albumaik bemutatásában talán az 1990-es következik nálam, úgyhogy addig is, amíg eljutok napjainkig, (ide kell vessző a magyarban?) hallgassátok nyitottan a friss ZENÉT tőlük. Mimózák kapcsolják ki az éneket!

/Kreator: Krushers Of The World 2026. album/ 

Amikor egy gitározni nagyon tudó ember egyszerűen csak zenél(get):

/Joe Satriani: Yesterday's Yesterday, klip/

(Számoljunk csak!) Harmincnégy éve kedvelem a The Cure-t - nem kicsit -, és csak most tűnt fel, hogy Robert TUD énekelni. Mondtam, hogy nem vokálcentrikusan hallgatok zenét. :)

/Friday I'm In Love - Olivia Rodrigo & Robert Smith, live from Glastonbury, 2025./

Már nincs a csúcson, de még mindig kedvencem a fazon. Ezt láttam a tv-ben pár éve. Nem örömködik a dobások után, hogy megnyerte a meccset, hanem nem győz elnézést kérni az ellenfelétől, amiért így oldotta meg a kiszállót.

Ha időben eszembe jutott volna, mára már igencsak a sokadik résznél tartana a (cseh)szlovák sztrapacskák sorozatom.
Ez a kép és étel a kassai Friends (olasz) pizzázó és étteremben készült decemberben. A tányér nagyon nagy volt, az adag tehát bőven elégséges volt. Összekevertem, mire rájöttem, hogy gasztroblogger vagyok :), így nem látszik a szalonna és a snidling (? vagy mi volt az a zöld rajta? hagyma? legközelebb figyelek/emlékezem). Ha jól rémlik, éppen 10 Euro alatt volt az ára.

/Billy Corgan: NPR Music Tiny Desk Concert, 2017./

Ex-gitáredzőmnek (és HoZsónak) - ne felejtsetek el előtte fél hanggal mélyebbre hangolni a klasszikusnál előtte: https://tabs.ultimate-guitar.com/tab/the-smashing-pumpkins/tonight-tonight-chords-771138 

Folyamatban van az 1001 album hallgatása. Ma egy őskövület jött a sorban 1965-ből. A sztereó hangzás "360 sound" sem volt széles körben elterjedt akkoriban, de igazán a "törhetetlen" felirat tetszik a lemezen.

"... de fenn a MALÉV is jár"

Jól itt maradtatok Karácsonyra a vérbohóccal... 2026-ot nem kezdhetjük ilyen hangulatban.
Vidám, jó zenékkel teli, boldog 2026-ot kívánok!

     Kissé túl van értékelve az Az a Stephen King életműben. Viszont könnyű megfilmesíteni - és sikeresek is a belőle készült filmek -, így elkészült egy előzmény sorozat is, melyhez Kingnek már gyakorlatilag semmi köze nem volt. Ezt azonban nehéz lenne kitalálni a látottakból, a sztori ugyanis teljesen hű King bizarr történetalkotásához, ráadásul a már említett Hallorann személyével kapcsolódik a Ragyogás világához is.
     1962-ben kezdődik a történet, de az epizódok során egészen az ősi időkig visszamenően sok dolgot megtudunk a gonosz erőről - beleértve, hogy hogyan került Derry környékére, miért nem tudja elhagyni azt, kik azok, akik tudnak róla és ismerik a természetét, hogyan lett belőle Krajcáros, a bohóc és miként működik -, mely időről időre vérfürdőt rendez a város (főleg) gyermekei között.
Az Az-hoz hasonlóan itt is egy kis csapatnyi gyerek veszi fel a harcot a lénnyel, bohócgyilkos eszközzel a kezükben, Hallorannal az oldalukon, a hadsereggel a másikon. Mivel az Az előtt járunk időben, sejthető, hogy mérsékelt eredmények elérése a maximum, amit elvárhatunk.
Nyolc darab egy óra környéki epizódból áll a sorozat, a végén rákötve az Az filmre. A kivitelezés pepec, a színészi játék - pár apró döccenővel a gyerekeknél - hibátlan, a látvány szintén, a trancsír neutrális, azaz brutális, szóval, vannak részek, melyek csak erős idegzetűeknek ajánlottak. A bekaki faktor is úgy-ahogy rendben van.
     Alig nézek sorozatokat, de nem bántam meg, hogy (Pista ajánlása után) ezzel (Azzal) töltöttem a hétfő estéimet. Folytatódik a történet, ismét visszafelé lépnek majd az alkotók az időben, amikor még nem volt bohóc alakja a lénynek.

Megnéztem az Az előzmény sorozatát (Welcome to Derry) - majd mesélek. Szerepel benne egy régi, kedves ismerős, Dick Hallorann, aki a Ragyogásban lépett színre először, már idős karakterként.
Tudván, min ment/megy majd keresztül a Panoráma hotelben, meglehetősen humoros a mai bejegyzésem címe, melyet a karakter fiatalon mondott a Welcome to Derry végén.

"Ha csupán a saját területemet, a zenét veszem, egyre lejjebb van a léc: öntik ránk a moslékot, mi meg sajnos önként meg is esszük. Mivel én érzéket kaptam a jó zene felismeréséhez, tudom, a rossz mit és hogyan rombol a lelkeken. És azt is, hogy azok lelkét is feldúlja, akik velem ellentétben nincsenek ennek tudatában. A tisztánlátás kezd a legnagyobb kinccsé válni."
Bogányi Gergely - zongoraművész, zeneszerző, zongorakészítő (tudjátok, akitől csak Állam bácsi vette a horror árú modern zongorákat) - a Mandinernek adott interjúban.

 ...közben - az olimpiát és az EB-t követően - megnyerték a női kézilabda VB-t is.
Simán végigverték a mezőnyt.
Nora Mørk májusban szült, december közepén ismét világbajnok lett.
Vélhetően ez volt Katrine Lunde utolsó nagy tornája a válogatottban. 45 éves, 20 aranyérme van, ha csak a VB, Olimpiai, EB és BL címeket számoljuk.

Egy asztal egy pincében és egy fényfestés a járdán.

Vendégváró lábtörlő.