'Dark Night Of My Soul'

"Mi olyan számokat írunk, amelyek hatására az ember bebassza egy rendőrautó ablakát!"
                                  /A Sick Of It All-ban zenélő testvérpár könyvéből (Vér és verejték)/

Csaknem 18 százalékos lesz az éves infláció - mondta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter.

Mint utólag (!) kiderül (majd), stroke után szedte össze magát és nyomta le a legutóbbi turnét 70-71 évesen. Szeretem a humorát. Lényeg, hogy jól van. Éppen arra gondoltam, hogy "sokáig éljen, egészségben!", amikor kimondta, hogy "Isten áldja mindegyikőtöket". Csak kedvelni lehet.

"Nagyon büszke vagyok a csapatra, óriásit dolgoztak ma a játékosok az egész mérkőzésen és nagyon sokszor olyan helyzetbe kerültünk, amikor közelebb kerülhettünk volna a célunk felé."
           /Boér Gábor (ZTE), miután két vereséggel kiestek a nemzetközi kupából/

"Két félidős mérkőzés volt.."
"... sajnos nincs bennünk több."
          /Kuttor Attila (Mezőkövesd) két meccs, két vereség, most éppen otthon, egy 4-2-es a Diósgyőrtől/

Négy magyar csapat játszott a nemzetközi kupákban, ebből három az első adandó alkalommal kiesett onnan, ahol indult. A Debrecen 11-esekkel jutott tovább (10 ember ellen), a Ferencváros pedig még áll ott, ahova kiesett. A helyzet tehát a szokásos. Nem kell attól tartanunk, hogy jövőre hat csapatunk indul a BL-ben.

Szkenneltem egy nagy gépen. Megmutatta a srác, hogyan működik. "Nem rakétatudomány. A NASA-ban tudod, mit mondanak?: Nem zeneelmélet. :) És a zenészek?: Nem burkolástechnika. És körbe is ért a sztori, mert a burkolás nem rakétatudomány."

Még manapság is találok olyan Motörhead zenakari fotókat, melyek újak számomra. Nem kevésen közülük felröhögök. Amíg a cápát (aztán a zoknit, majd a békatalpat) meg nem láttam, addig csak mosolyogtam. De nagyon. Nyugodjanak békében!

A "szívében"-ből indultam ki, ezért írtam az utolsó munkanapos bejegyzésben eredetileg hosszú í-vel. Nem egyszerű a magyarázat, de - ha jól kerestem rá -  (csak?) rövid i-vel a helyes. Vizében.

Mire ez a bejegyzés megjelenik, már a régi/új munkahelyemen leszek. Ez nem gyár. 

Általában jól szereplek a "bírd ki mosoly nélkül" kihívásokon, de ezt nagyon sokszor kellene megnéznem, hogy ne röhögjek fel:

Negyed egykor kisétáltam a munkahelyről. Onnan utoljára.
Ha unjátok a meleget, tegyétek azt, amit én ezt követően: bicajozzatok el a városkátok 685 méter magasan lévő részébe, ott alaposan mosakodjatok meg a forrás nem is annyira hidegnek érzett vizében (a lenti, először meglátogatott forrás sokkal hidegebbnek hatott), ücsörögjetek kicsit az árnyékban miközben becsócsáltok két sört, majd (óvatosan) zúzzatok le a hegyi úton, kb. 20 km-en keresztül élvezve a menetszelet.
Persze, Jávorkút csak egy van.
"Haszontalan tanácsaim alföldieknek" rovatomat olvashattátok. :)

"Tudom, hogy a nevelésed révén mindenben megbízhatom benned, akár csak saját magamban. Azért hát mindössze csak egy apró kis jó tanácsot akarok neked adni. Ha már majd úgy az ötven felé jársz, aztán kedved szottyanna valakit feleségül venni… akárki légyen is az… eredj és zárkózz be tüstént a lakásodba, ha ugyan lesz lakásod, s igyál mérget. Csak a paraszt akasztja föl magát, eszedbe se jusson hát a kötél. Igyál mérget, édes fiam, Samuel, igyál mérget és meglátod, hogy nem fogod megbánni."

/Charles Dickens: A Pickwick Klub/

A reumatológiára (és "minden orvosunkhoz") novemberre adnak időpontot a (vár)megyeszékhelyen lévő kórházba. Mire az én generációm eljut oda, hogy ilyen helyekre kell rendszeresen járnia, addigra szerintem ez lesz az általános helyzet. Vagy rosszabb. Egy életen át fizetett járulékok, hozzájárulások, adók jutalma. 

A héten kértem időpontot szemészetre. 2024. márciusára kaptam.
Október a látás hónapja, akkor a szemüvegekkel foglalkozó cégek nagy része ingyen, profin ellenőrzi a szemeteket, látásotokat. Csak szólok. Pedig nem is nekik fizetjük a TB-t, amit most már ki tudja, minek nevez az állam, hogy nehogy véletlenül az egészségügyre kelljen költenie.

Élek, "virulok", de agyilag nagyon le vagyok terhelve - ezért nem jelentkeztem itt. A munkahely... Áh, hagyjuk!
Idén is megpróbálom a kertben termő sok fokhagymát "megszelídíteni". Ma szétszedtem egy szorosan egymás mellett kinövő hagymákból álló csomót (gondolom, egy fej volt eredetileg, amely magától, vadon nőtt) és elültettem őket szálanként egy sorba. Már csak meg kell jegyeznem, hogy hol vannak. A megjegyzéssel minden évben próbálkozom, de mire kiszedhetném a hagymákat, addigra eltűnnek, belevegyülnek a többi (gyom)növénybe.
Találjátok meg az apró szépségeket az életben, és ne stresszeljetek semmin!

Azóta kedvenc, hogy először hallottam. Avagy: egy félelmetesen remek dobos ücsörögni is tud, amikor a riff a lényeg, nem az Ő játéka.

/The Smashing Pumpkins: 1979,  Live on the Howard Stern Show, 2023. 03.29./

/Forrás: New Yorker hírlevél/

Kollégám repült Németországba. Visszafelé a bicskát felengedték a repülőre (!), de a tolómérő miatt rendesen körülállták és elvették tőle. Odafelé az is felmehetett simán.

Tényleg kegyelti okok, a hátrahagyott család, stb., de az eltelt pár hónap alatt sem tudtam eljutni addig, hogy ne írjam le a véleményemet az esetről. Adva van egy fickó ("őrjöngő férfi", "tomboló férfi"), akit három rendőr próbál megbilincselni egy lépcsőházban éjszaka. Az intézkedésnek az lett a vége, hogy mindhárom rendőr megsebesült, az egyik meg is halt, a másik kettő kórházba került, de utóbbi kettő előtte még a tagot a villamossínen, ordibálva kergette, majd csak azt követően fogta el, hogy lábon lőtte.
Hogy a három rendőr szakmailag nem volt a csúcson az estenél, az eléggé egyértelmű és rendkívül finom megfogalmazás. Lehet emberileg sajnálni a halottat és családját, értem, hogy valószínűleg már nem oszt, nem szoroz, de egy ilyen akció után törzszászlósból főhadnaggyá előléptetni valakit...? 
A tanulság? Legyetek jóban a szomszédaitokkal, mert ez az állomány véd meg Titeket is, ha baj van! És Ti nem lesztek hősi halottá nyilvánítva, bármi is történik Veletek.

A cégnél a számtech csapat (IT) tagjainak az aláírásuk utáni mottója:

We make IT possible

Franciaországban nem kis balhé van abból, hogy a nyugdíjkorhatárt 62-ről 64 évre tervezi Macron megemelni. Nálunk jó ideje 65 év a határ, és hang nélkül fogjuk benyelni azt is, amikor szépen, lassan megemelik a "végtelenbe".

... jól látszik, hol fagy és hol olvad.

/A képet az időkép.hu-n találtam a múlt héten./

     Mint írtam, ebben a rövid (120 oldal, pár óra alatt elolvasható) regényben nem szerepel - még az említés szintjén sem - postás. A cím így megfejtést kíván. Olvastam róla, hogy miért ez a címe - én nem jöttem volna rá, és kitalálni sem tudtam rá jó/jobb magyarázatot, de nem lövöm le a poént, mert igazán nincs is.
     Az egyes szám első személyben elmesélt történet egy csavargó, vándor néhány hetét, hónapját, egy asszonnyal való találkozását és közös történetüket meséli el sok párbeszéddel, minimális leírással vagy bölcselkedéssel. És ez az ereje - egyszerű, földhöz ragadt, de olykor elemelkedő; profán, de a mozgatórugója magasztos; tiszta, de végtelenül gyarló, és egyben mocskos is. A karakterek egyszerűek, hétköznapiak, az érzéseik, tetteik mozgatórugói szintén. A történetvezetés egyenes. Nagy csavar, ármány, csak az utolsó negyedben található benne, több is - azok közül az első ki is rántja a talajt a főszereplők alól. Amikortól a kétely, a csalódás befurakszik a páros gondolataiba, lelkébe, már az a kérdés, hogy van-e olyan erős az egymás iránt érzett érzelmük, hogy mindent legyőzzön. A válasz sejthető, mégis szurkol az olvasó egy esetleges boldog, de legalább semleges és hihető befejezésnek. Ezt meg is kapja, de nem sziruposan, hanem úgy, ahogyan nem számít rá.
     Realisztikus, helyenként durva, de ezzel együtt sodró, mégis elgondolkodtató olvasmány. Tetszett. 

Az is jó a hardcore-ban, hogy arra épül, hogy semmi megjátszás nincs benne. Így a videoklipjeik sem hemzsegnek a sablonoktól. Először csak a két reflektoron mosolyogtam. Az 1:24-nél betáncoló tagon már felnevettem. Jól felépített, egyszerű klip. Szeretem az ilyet (is).

/Sick Of It All: Road Less Travelled/

"... maga mögött tudta tudni..."

Nem elég, hogy okosakat mondanak, de ez a doktor (!) ex-focista úr még magyarul is rendkívül választékos!

"Nincs mirajtunk áldás, Frank. Azon az éjjel Isten homlokon csókolt minket. Megadott nekünk mindent, amit ember Istentől kívánhat. De nekünk sok volt, amit adott. Összeroskadtunk annyi szeretet súlya alatt."
                                                  /James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget/