A tegnapi "egyszálgitáros" videó megszólaltat. Káprázatos a hangja. Azzal együtt is, hogy olykor nem a legtisztább (ha én is hallom, akkor az már nagy tény :). Ott van benne az erő (egy női hangban!) és a mélység, a tartalom is.
A gitározása sem virtuóz, hiszen csak kvinteket, alap akkordokat tologat. Az egész mégis annyira egyben van. 3:12-nél egy (boundot vagy mit) osztásnyit félrefog, de azonnal korrigál. Hallgatva majdnem olyan, mintha direkt tett volna bele egy kis disszonanciát.
A tegnapi harmadik videóról pedig az jutott eszembe, hogy hányok az olyan emberektől, akik állandóan fotóznak, videóznak egy koncert első soraiban, de tény, hogy nagyon örülök, hogy pl. ezt/azt a felvételt elkészítette valaki és láthattam.
Az albumhoz pedig még egy gondolat: nem kell sok vagy nagy dolog ahhoz, hogy 10 pontos legyen nálam egy lemez, de az a megfoghatatlan valami elengedhetetlenül szükséges, ami nagyon kevesek sajátja.
És mert tudom, hogy vannak, akik csak a stúdióban felvett dolgokat szeretik hallgatni:
