Wo-hoooo. Fetrengek. Egy olyan zenétől, amit már ezer éve (majdnem 20) ismerek.
Szeretem a koncert lemezeket. Nagyon. Ez egy élőben felvett lemez, de nem egy
teljes előadásé, hanem a Wembley Arena-ban '90-ben adott koncertről összeválogatták
az előző évi Disintegration album dalait, és szépen egymás mögé pakolták.
Mi ebben az újdonság? Az, hogy annak idején hivatalosan ki sem adták, nem került kereskedelmi forgalomba, csak promo célokra jelent meg itt/ott, ennek ellenére (és éppen ezért) hamar kultikus lett.
A DeLuxe hullám mostanra (2010) érte el a Disintegration-t. A zenekar a stúdió lemezhez
hozzácsapta az Entreat felfrissített változatát, megsépeklve az eredeti nyolc dalt a
maradék, annak idején csak maxikon megjelent néggyel és a már szokásos, 20 számos kiadatlan apróságokat tartalmazó lemezzel.
Az eredmény a teljes Disintegration album élőben. Klasszikus!!
Furán néztem emberekre, akiknek a Disintegration a kedvenc The Cure lemezük
(nálam a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me visz mindent, és a négy lemezes (!) kislemez
gyűjteményük, a Join The Dots, na és persze a Greatest Hits akusztikus lemeze),
de idősödve, és az Entret-et hallgatva kezdem megérteni őket.
Csodálatos, tiszta, mély, tartalmas zene.
A The Cure tud a világon a legjobban egy olyan dolgot a zenében, zenéről, amelyről nagyon sok zenekar azt sem tudja, hogy létezik. Pedig - szerintem - éppen az a lényege.
70 perc érzés!!!
https://www.youtube.com/watch?v=ZDs-I48fYwE
'some songs move you to the point of tears'
