Túlvagyok első angol nyelvű interjúmon. Rendkívül tanulságos volt.
A fázisok előtte:
- öröm és lelkesedés, mikor megtudom, hogy egyik kedvenc zenészem Mátrafüreden,
a Fekete Zaj Fesztiválon játszik, és - ha belemegy, akkor - interjúzhatok Vele.
- optimizmus hegyek. Egy emberrel "kell" majd beszélgetnem angolul, aki érdekel -
nincs ennél egyszerűbb, örömtelibb feladat.
- munka. Felkészülés, hogy mit kérdezzek, mit ne kérdezzek. Vázlat írása, de úgy
döntök, legyen spontán az egész.
- befrászolás. Indulás előtt betettem a legutóbbi New Model Army DVD-t, melyen
beszélgetnek Vele, Justin Sullivannel kb. fél órát. Nagy hiba volt!! Rájöttem,
hogy alig értem a 60-70%-át (sem?) annak, amit mond, és még az anyanyelvű taggal is
visszakérdeznek olykor, hogy ki mit mondott.
- teljes pánik. Színpadra pakolászásuk közben hallom, hogyan beszélnek egymással
(a két bradfordi zenész és a yorkshirei technikus). Zabszem effekt. :)
- zabszem effekt. Amikor felsétának a színapdra, rájövök, hogy Ő az egyik
általam legjobban tisztel zenész. Nem is mint zenész, hanem mint gondolatokkal,
pozitív dolgokkal, érzésekkel teli EMBER.
- teljes nyugalom. Aztán kb. a második daltól eszemben sincs az interjú, a
Ballad Of Bodmin Pill hangulata pedig annyira telibe lő, hogy szinte a
könnyeimmel küzdöttem. Nagyon nagy kedvencem és nem számítottam rá,
hogy hallom élőben.
- ideges kapkodás. Az interjú alatt remekül éreztem magam, de szerény
tudásomnak kb. 55%-án tudtam kifejezni magam. Szerencsére az értéssel és
Justin hozzá(m)állásával nem volt gond.
- csalódottság. Interjú után rájöttem, hogy zenéről alig beszéltünk és a
kérdéseim közül is hagytam ki fontosakat! Szakmailag nem voltam top-on,
de mint beszélgetés, remek volt. Az más kérdés, hogy nem merem még
visszahallgatni, annyira égnék magam előtt az angolommal.
- elememben levés ezerrel. Justin megkínált borral, így nem indulhattam azonnal
haza. Elmentem sétálni a tóhoz (hajnal kettőkor). Visszafelé a másik zenészt,
Dean White-ot láttam üldögélni a faháza előtt. Megszólítottam.
Beszélgettünk vagy két órán át (!!) diktafon nélkül. Na, Hozzá aztán pláne
kell szövegértési rutin. Egy közvetlen, sztorizós, igazi brit figura. Élmény
volt minden szava, gesztusa.
- feloldódás. A két beszélgetésből (reményeim szerint) simán lehet majd
egy majdnem olyan jó interjút írni, mint amilyet szerettem volna.
Ez is egy szakma, melyet tanulnom kell.
Szeretek tanulni.
Így, utólag belegondolva egyből a mélyvízben kezdtem, mert ha gondolkodom sem sok
olyan név (Slah, Johnny Rotten, Dave Gahan, Dave Murray...) ugrik be, akivel
annyira szívesen beszélgetnék, mint a New Model Army lelkével.
Hogy az egész fesztivál milyen volt? Hamarosan mesélek.
Akit előbb érdekel, az hallgassa meg a Ballad Of Pillt!