'Dark Night Of My Soul'

Szép napra ébredtünk. Kizúgott az utolsó német csapat is a Bajnokok Ligájából.
Jobb későn, mint még később.
Ebben a kiírásban négyen is szállították az eredményeket:

Manchester United - Leverkusen 4-2, Leverkusen - Manchester United 0-5
Schalke - Chelsea 0-3, Chelsea - Schalke 3-0
Schalke - Real Madrid 1-6, Real Madrid - Schalke 3-1, szumma: 9-2!!!!!
Leverkusen - Paris 0-4, Paris - Leverkusen 2-1, szumma: 6-1!!
Real Madrid - Dortmund 3-0
Real Madrid-Bayern Munchen 1-0, Bayern Munchen - Real Madrid 0-4, szumma: 5-0!!

Nem fogadom le, hogy a Real Madrid lett a kedvenc csapatuk idén.

Hogy olasz csapat mikor járt a BL környékén, azt ne tőlem kérdezzétek!

'68-ban írta, '69-ben jelent meg.

A Hard Day's Night (1964.): Hamar összeállt az ütőképes arculat, egyéni (?) stílus. Ez egy homogén, egyenletes színvonalú album. Slágergyűjtemény. Nincs rajta feldolgozás. 13 rövid, a maga szintjén ütős dal alkotja. Fél óra, és kész. Kerek, teljes.
A nyitó címadó és az őt követő I Should Have Known Better egyből tarol. A Can't Buy Me Love viszi még ezt a vonulatot.
Nekem talán a záró I'll Be Back (hol volt még akkor a Terminator!?) tetszik leginkább (ha erős összpontosítással kizárom a szöveget a figyelendő dolgok közül), de a szintén lírai/szerelmes And I Love Her is hitelesnek hat.
Kis hullámzások vannak a tempóban és a slágerességben, de ez jó arra, hogy ne legyen unalmas vagy egysíkú a lemez.
Zeneileg (főleg mai füllel) egyszerű, de nagyon, de a tömeghisztériát nyilván nem is a komplexitásukkal vívták ki. Az énekdallamok, az énekesek (a vokálok is) és a szövegek nyálasak, de brutálisan.
Bár tartalmaz zenei ötleteket, összességében súlytalan lemez. A '60-as évek Spice Girls-ének csúcs-közeli alkotása.
Van az a kor(szak) és szellemi szint, amelyben rá lehet kattanni, hangolódni. Nekem ez már 14 évesen sem sikerült, amikor először hallottam.
Ezekkel együtt is simán ajánlom, akár többszöri meghallgatásra is.
Akik pedig szeretik a bandát, gondolom, fogják a fejüket, hogy miket írtam itt össze. Joggal. Ízlésekről ugyanis nem vitatkozom.
6/10 pont (gyanús, hogy túlpontoztam az előző lemezt, de nem akarom ismét meghallgatni)

u.i.: valahányszor ilyen jellegű zenét hallok, az jut eszembe, önkéntelenül, de szinte azonnal és mindig, hogy "a Fear Factory csúnyán megijesztené őket". :)

Beatles for Sale (1964.): Hopp! A nyitó No Reply már-már kemény! Tetszik is.
Valamivel talán komolyabb a hangvétel, mint a megelőző három lemezen. Újdonságnak hat, hogy próbálnak szólózni is a rövid dalok némelyikében és olykor - minimális szinten - kísérletezgetnek is.
Másrészt ismét elővettek dalokat másoktól. Nem kellett volna.
A Chuck Berry feldolgozás Rock And Roll Music-kal nem tudok mit kezdeni. Olcsó, hatásvadász, felszínes. Azt hittem, a negyedik lemezre kinőtték az ilyesmit.
Ennyivel azonban nem ússza meg a(z ilyen) feldolgozásokat gyűlölő hallgató. A Mr. Moonlight egyértelműen gyenge (a Hammond orgona még rá is tesz a borzasztósági fokra); a Kansas City/Hey-Hey-Hey-Hey! úgy klisés és rémes, ahogyan van; a záró Everybody's Trying to Be My Baby-t pedig mindenkinek jobb, ha nem is említem.
A Buddy Holly dal (Words of Love) ezekhez képest - de csakis úgy - még jó is.
A Honey Don't (szerző: Carl Perkins) helyenként (sok helyen!) egy az egyben Motörhead! :) De tényleg!!! Érdemes ilyen füllel meghallgatni!
A pozitív oldalon ott van a már említett No Reply-on kívül az I'll Follow The Sun, a "tipikus Beatles" Eight Days a Week, az akkor újítónak ható (? nem éltem, nem fogadom le) Every Little Thing a maga beat (vagy mi:) gitározásával. Az I Don't Want to Spoil the Party alapból nem rossz, de engem annyira emlékeztet a fél évvel előtte (!!) megjelent The Boxer című (ZSENIÁLIS) Simon (& Garfunkel) dalra, hogy így itt felejtős.
Két év négy lemez...
Arra jöttem rá, hogy akkordozni röhögve meg lehet tanulni a The Beatles zenéjére. Nem haszontalan tehát. Ha nem lennének a feldolgozások, valószínűleg jobban tetszene, mint az előző album.
Meg lehet botránkozni, hogy ennyire alacsony (?) pontszámokat adok (eddig) a The Beatles bakelitjeire, de nem tehetek mást, ugyanis pl. a The Boxer önmaga jobb, mint ez a teljes lemez.
5,8/10 pont

A rendetlenség előnye (megtaláltam az évek óta keresett jégkorongot a lakásban!), hogy olykor olyan műkincseket találok a gépemen (is), mint pl.egy 67 perces, TV-ből felvett videót a 2005-ös fesztivál turné francia állomásáról A (mini) turnéról adtak ki DVD-t, de arról tudtam, hogy a birtokomban van, ez a koncert (részlet) viszont a derült égből dobta fel a napom. Itt egy rövid villanás belőle:

Van, hogy akár egy évig sem hallgatom őket, de ez az egyetlen zenekar, amely a mai napig ugyanúgy megérint, mint először. Ha sokáig élek, az ő életművüket is kivesézem itt. Még ha ezzel olvasókat veszítek is. Mert ez a csapat nagyon ÉREZ valamit a zenéből, az életből.

Miután előző csapata, az Everton oda-vissza nullra verte jelenlegi csapatát a Manchester United-ot (utcahosszal megelőzvén azt), és ezzel szinte a matematikai esélye is elszállt annak is, hogy valamelyik nemzetközi kupában jövőre indulhasson a csapat, a klub vezetői elküldték David Moyest a kispadról.
Jobb későn, mint még később, de ezt már sok-sok hónappal ezelőtt meg kellett volna lépni.
A bajnokságban 17 győzelem, 6 döntetlen, (már most) történelmi 11 vereség a mérlege, minden kupából kiesés, amiben csak indultak. A BL-ből a rettenet sz@r és egysíkú münich ellen, úgy, hogy mindkét meccsen megvolt az előny.
2011-ben szinte ugyanez az összetételű csapat (!!!!) BL döntőt játszott, ahol nyíltan, támadólag lépett fel. Mostanában pedig csak égeti magát, alibizik, és nincs egy emlékezetes meccse. A sok vereséget leszámítva.
A Napnál világosabb, hogy az edzővel van a legnagyobb gond. Szerencsére ez leesett a vezetőségnek is.
Merész, de jó ötlet volt Giggst megtenni az átmeneti időre játékos edzőnek.
Még merészebb lenne kinevezni. Én elgondolkodnék rajta.
Azt viszont mindenképpen remélem, hogy brit lesz a következő "manager" is.
Aztán már csak Fellainit, Rafaelt, Kagawat, Matat, (Hernandezt?) illetve (az "öregek" közül) azokat kell elküldeni, akik nem szeretnének maradni és hajtani, és kezdődhet az új szezon, éra. Pörgéssel, akarással. Mondjuk, a Ferdinand/Vidic páros megbízható utódját nem kis feladat lesz megtalálni, de egy edzőnek ilyesmi való.
A tabella aktuális, a kép melletti felsorolás nem, azóta több/csúnyább a szégyenfolt. (A Liverpool 80 ponttal vezeti a bajnokságot.)

A "város" ingyen laptopokat osztogatott. Nem sikerült annyi jelentkezőt összevadászni, ahány gép volt, én sem pályáztam rá (nem szeretem, ha politikai okokból (is) idegenek turkálnak a gépemen), de több haverom igen, és "nyertek" is. Az egyiktől - aki elhatározta, hogy csak pornót fog rajta nézni :) - kaptam egy mailt, ebből idézek:

"Ezt a sziporkát már a tanácsi laptopomról írom. Hogy jót is mondjak róluk, hozzájárultak jellemem csiszolásához, mert az én szavazatomat nem lehet laptoppal megvenni. Már a szándékért is büntetek. A gépet elfogadtam, de nem köszöntem meg, hiszen az én pénzemen vették nekem."

Úgy 5 évente behal a TV-m. Régi, jó, szeretem.
Olyankor elviszem egy régi haveromhoz, aki jelképes összegért, és/vagy egy üveg pálinkáért megcsinálja. Idén viszont nagy eséllyel már nem menthető a jószág.
Így egy hete TV nélkül vagyok. Egészen más életforma. Kezdtem megszokni, megkedvelni.
Aztán egyik haverom kérdezte, hogy láttam-e ezt és ezt. Mondtam, hogy betojt a TV-m, tehát nem. Erre: miért nem szólok, Neki van a garázsban egy, azt kölcsönadja. Így is lett.
Most ott tartok, hogy sajnálom, hogy ilyen kicsi, kellemetlen, hogy csak 25 adót tudok tárolni rajta, hiányzik a teletext, és leginkább a távirányító.
Fura egy életet élünk.

Nem gondoltam át alaposan, mire vállalkozom, de tény, hogy érdemel annyit a zenekar, hogy (egyszer! :) végighallgassam az életművüket. Ugyanis mindössze egy lemezüket hallgattam meg korábban, illetve a TV-ből, rádióból rám ömlő nem kevés dalukat ismerem.
Kemény vagyok :), de három Dream Theater lemez egymást követő meghallgatásával kellett erőt gyűjtenem, hogy betegyem a lábam zenei Primitíviába.
Kíváncsi vagyok, mi vár ott.
Kezdjük is!

Please Please Me (1963.): Rettenetesen indul. Az első 6 dal gyakorlatilag értékelhetetlen, egyéniség és ötlet nélküli amerikai rock n'roll klisé, nem gyengén tingli-tangli szinten. Aztán jön a címadó, majd a Love Me Do, melyek már saját arculatot mutatnak, reménnyel töltve el a hallgatót.
Aztán ismét a nagy semmi. De annyira, hogy az A Taste Of Honey már westernes nulla, a záró Twist And Shout feldolgozás pedig a "brrr" kategória nálam.
Nem egy Appetite For Destruction szintű debüt lemez :). A maga korában biztosan az élvonalban volt, de minden olyan korszakjegyet magán hordoz, ami miatt a '80. utáni zenéket szeretem és nem az ilyesmit. Zeneileg a Hungária simán veri (igaz, 10-20 évvel később), a szövegek pedig olyanok, hogy sokkal jobb lenne nem érteni őket.
3,8 pont (a 10-ből)

With the Beatles (1963.): Ez már karakteresebb (SOKKAL karakteresebb), egyénibb lemez (szintén 1963-ból!).
Annyira, hogy az All My Loving -nak és az I Wanna Be Your Man-nek simán helye van a Best Of lemezükön. A Don't Bother Me pedig kifejezetten tetszik.
Letagadandó vagy ordenáré nyúlásokat tartalmazó dal alig van rajta (a Chuck Berry dalt (Roll Over Beethoven), a záró Money (That's What I Want)-ot és a Please Mister Postman-t leszámítva, de az utóbbi kettő is erősen feldolgozás szagú), nem úgy, mint az első lemezen.
Mondjuk, a Devil in Her Heart-ot (szintén feldolgozás) nem szeretném többször hallani, de kb. ennyi.
Az első 6 dal nem rossz, aztán jön a két feldolgozás (Beethoven, Postman), ezt követően rendesen leül a lemez és csak az I Wanna Be Your Man és a Not A Second Time idejére vesz pozitív fordulatot. Így a kezdeti 6-os pontszám is redukálódik.
Persze annyira felszínes az egész, hogy jobban sem kell.
Mára ennyi bőven elég is volt ebből.
5,6 pont

(Az aláhúzott/színes dalcímekre kattintva megnézhető/-hallgatható az adott szerzemény.)

Jajj, ez a Mezőkövesd! Addig jó, hogy ebből is gól lett, ráadásul a második, de 2-0-ás félidő után 2-2-re végezni egy kiesési rangadón a Paks ellen... Hosszú és nehéz lesz a hátralévő néhány meccs.

A minap rám beszéltek egy videót a The Beatles utolsó koncertjéről.
22 perc az egész (nem tudom, a teljes koncert-e), és egy londoni (üzlet(i))ház tetején, szó szerint a tetőn adták 1969. január 30-án.
Egészen elviselhető volt. Ha sokáig élek, lehet, hogy végighallgatom a lemezeiket (noha még a Kreator életműnek is csak az elejét mutattam be itt), mert érdekel, változik-e a véleményem róluk. Eddig ugyanis semmibe nem néztem őket, és a 60-as évek Spice Girls-ének tartom a négyest.
2-3 daluk tetszik, de most csak az Across The Universe-t tudom megemlíteni konkrétan. Abban van egy fél tartalmas zenei (ének?) gondolat a verzében.

A tagnapi dal szövege (itt-ott vannak apróbb eltérések, de nem javítottam bele, mert én sem hallom 100%-osan biztosra.). Tökéletes. Gördülékeny rímek (olykor nem rímelő sorok), tartalmas mondanivaló. A hardcore lényege. És még a mai magyar helyzetet is tökéletesen leírja. (PMA: Positive Mental Attitude, ha jól tippelek.)

Nem szokványos a felépítése (refrén-verze-átkötés-verze-átkötés-refrén), pedig csak annyi az egész, hogy az első refrént betették kezdésnek.

For now we'll try to keep, keep our P.M.A.
For now we'll try to keep living our own way
The man can't tell us how, tell us how to live
It's not his place and we're not his fucking slaves

Treat me badly, treat me wrong
Test me for the millionth time
I won't change my attitude
I'll improve by not being like you

Treat me kindly, treat me well
Lift me briefly from the hell
Just remind me why there's hope
For any of us at all

Nothing's easy from where we stand
It's a long hard road to the promised land
And there's no reason to think
That we'll ever get there

Is it hope or a lack of sense
It's the fighting spirit of the human race
That keeps us trying in spite of ourselves

We think that we look above
For salvation on this earth
But we look to books of man
Created by no others hand

Why would this give us the right
To be so sure we've seen the light
Let's be modest, let's be true
We're the only hope we've got

Nothing's easy from where we stand
It's a long hard road to the promised land
And there's no reason to think
That we'll ever get there

Is it hope or a lack of sense
It's the fighting spirit of the human race
That keeps us trying in spite of ourselves

For now we'll try to keep, keep our P.M.A.
For now we'll try to keep living our own way
The man can't tell us how, tell us how to live
It's not his place and we're not his fucking slaves
                                                     /Sick Of It All – For Now/

Annyira tetszik, hogy nem tudok lejönni a témáról.

Mondtam, hogy zseniálisan játszottak feldolgozásokat. Is.

Elvétve sincs szó a blogon politikáról, de mivel órákon át téma volt a médiában, ráadásul a nagy narancs vidéken ott figyel majdnem egyedül egy elütő szín, meg(választó)kerül(et)hetetlen a történet.
Adva van egy fideszes országgyűlési képviselő, aki 100%-ban állami tulajdonú cégben igazgató. Az összeférhetetlenséget ügyesen megoldja: átnevezi magát főmérnöknek.
2010-re ígérte a kohászat újbóli beindítását a városban, amiből semmi nem lett. Van ilyen. Tagadta, hogy ilyesmit ígért volna. Még akkor is, amikor elé tették a saját, négy évvel ezelőtti választási szórólapját.
A "szokásos" (trafik, kommunistázás, stb.) dolgokat nem említem, mert minek?.
Az a durva, hogy véleményem szerint még ezekkel együtt is nyert volna a választáson, de néhány nappal ezelőtt közkézre került egy kép a szóban forgó Sebestyén elvtárs MSZMP tagsági könyvéről.
Nem reagált az eseményre, állítólag a választások után megteszi.
Engem semmi nem lep meg, ami a magyar politika posványában történik, de azon lestem, hogy a fentiek után is volt 14.012 (98,92%-os feldolgozottság mellett) hithű fideszes, aki elment, és szavazott erre az emberre. A jó hír az, hogy volt, aki több szavazatot gyűjtött (majdnem ketten is), a rossz az, hogy ekkora és ennyi esemény kellett, hogy elgondolkodjon egy (fél) város. Máshol maradt a beletörődés a rendszerbe, hogy 44,37% (pláne: 61% 44%-a) egyenlő 66,83%-kal, ellenben 25,88% egyenlő 19,1%, 20,46% egyenlő 11,56% és hogy 5,28% egyenlő 2,51% (esetleg 0%, ha az ajándékba kapott állampolgárságúak úgy akarják), stb., stb., stb...
"Miskolc-Kelet"-en a "fogalmam sincs, hogy a férjemnek (miért) lett olyan cége, amelyik trafikot nyert" Katalin (Fidesz) nyert, de nagyon ott volt két másik jelölt is a nyomában.
A cinizmusról, butaságról, az emberek hülyének nézésének mértékéről, ami a választásokat belengte, nem írok. Pedig, ha nem lennénk az EU-ban, nagy valószínűséggel ez (vagy az előző) lett volna az utolsó választás Magyarországon.
2014. Miskolc-Nyugat

Akkor

és most

Nem vicces, hogy folyton rohansz?
Nem vicces, hogy a barátaid megvetik, amivé válsz?
Nem vicces, mikor annyira betépsz, hogy menni sem bírsz?
Nem vicces, hogy tudod, rövid ideig élsz?

Annyira vicces, akkora vicc, annyira mókás, annyira mókás

Nem vicces, mikor a legjobbról gondoskodsz?
Nem vicces, mikor fegyvervásárláson gondolkodsz?
Nem vicces, amikor szavad sem leled,
Mert mély és sajgó a verem?

Annyira vicces

Annyira jó nekem, a képembe köpve aláztak
Nem is éreztem, akkora volt a gyalázat
Öklömmel ütöttem át az üveget
De nem éreztem, rövid egy művelet
Annyira vicces, akkora vicc, annyira mókás, annyira mókás
Annyira vicces, akkora vicc, annyira mókás, annyira mókás

Nem vicces, mikor azt mondod "lotyó vagy"?
Nem vicces, amikor szakít, és faképnél hagy?
Nem vicces, hogy minden bandádat szétversz, amit kiagyalsz?
Nem vicces, hogy tudod, fiatalon meghalsz?

Annyira vicces, akkora vicc, annyira mókás, annyira mókás

Feldolgozásokat is zseniálisan játszottak.

Néhány hete Gera végig a pályán volt a West Brom-ban a Manchester United ellen. Jó volt látni. Csapata négy helyzetéből 3-at Ő hagyott ki. Kikaptak 3-0-ra.

Vicces, mert alig néhány nappal azután történt, hogy ugyanezt olvastam Clarkson könyvében, de hirtelen eszembe sem jutott. Csak az zakatolt az agyamban, hogy nem normális, hogy rózsaszínes dolgot látok a WC-ben, és mivel semmim nem fáj, tuti, hogy valami komoly belső bajom lehet. Mindenki meghal, de ilyen rútul, alattomosan, ennyire "fiatalon"...
Aztán halványan elkezdtem gondolkodni, hogy mit ettem előző nap, és szinte egyszerre ütött be az, hogy Clarksonnál is olvastam ilyesmit, és a megváltó tény: cékla!
A pánik kb. 1 percét viszont senkinek nem kívánom.

Oda-vissza verik a Manchester United-ot a bajnokságban (1-0, 3-0), és a szurkolóiknak is van humorérzéke.
Persze, a United vezetésén kívül gyakorlatilag mindenki osztja a nézetemet, hogy Moyest el kellett volna már küldeni. Régen.