annyira elvont hangversenybe, hogy az fájt.
Memóriám nincs, így nem tudom megjegyezni, kit kell kerülnöm. :)
Egyre gyanúsabb egyébként, hogy Bartók a mumusom, ugyanis tavaly
egészen jó Lisztet hallottam (vagy Ő lenne az ?), Erkel szimplán
kommersz számomra (vagy sablonos?), most pedig remek Kodály műveket
sasoltam végig.
Nem igazán értek a komolyzenéhez (sem), de azt bátran leírom, hogy
Kodály TUD.
Az már régen szemet (fület) szúrt, hogy mennyire nem tudtak zeneművet,
tételt lezárni a klasszikus szerzők. Volt vagy 5-6 sablon, aztán azokat
erőltették.
Most az tűnt föl (holott egy haverom dobolt kedvenc Szimpatikus
Zenekaromban), hogy mennyire ritmikátlanok voltak akkoriban a zenék.
Rosszul fogalmaztam : nem komponáltak ritmusokat, csak dallamokban gondolkodtak.
Semmi ritmusképlet, nem hogy azok variálása !
Dallamok, hangszerelés, dinamika tökélyre fejlesztve, de az ütősöket
kevés kivételtől eltekintve drámai hatásnak használták.
Manapság egy közepes alter-, vagy rockbanda nagyon megalázó ritmus-
képleteket mutatna a nagyoknak, a legjobbakat pedig szerintem föl sem
fogná egy komolyzenei szerző.
Na, ex-gitáredzőm, erről (is) érdekel a véleményed !
Az persze tény marad, hogy Kodály nagyon TUD.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Herb · http://herb.vorbis.hu 2007.10.17. 13:44:29
A szimfonikus zenekarban emlékeim szerint nagyon kevés a dob, a cintányér és társai, a többi hangszerrel nagyon nehéz ritmust imitálni, de feltétlenül van ritmus, csak nem alkalmas pl. tánczenének.
A régi (és nem annyira régi) korok emberei sokkal lassabban (és kevesebb ideid, valamint jóval kevésbé zsúfoltan, kevésbé ipari, urbánus légköben (pláne környezetszennyezés és negatív világkép)) éltek, sokkal, sokkal vallásosabban, az ember eltörpül az Isten mellett. Lásd még: templomok.
A kommersz komolyzene legfeljebb a Strauss-ok és hasonlók tánczenéiből állt össze, a keringők és más táncra alkalmas zenemúvek alkották, amelyre táncolni lehet, na nem úgy, mint ma.
Nagyon erős ritmusok: Ravel és a halhatatlan Bolero.
Több most nem jut esuembe.
Bár szerintem Gershwin-t is ide lehetne sorolni, amennyiben nagyszerű, népszerű és gyakran ritmusos zenéket alkotott, és példának emlthetném Csakjovszkijt, Paganini-t.
Manapság a kommersz zene szinte csak ritmusból áll, dallam nélkül, mert pörgés van, állandó teljesítménykényszer meg hihetetlenül ostoba divatok.
Uff.
Off.
Piro 2007.11.07. 13:47:31
Egyebkent a tanczenek kozott azert a barokk szviteket is meg lehetne emliteni, azok meg csak nem is voltak kommerszek, mint Strauss. Eros ritmusszolamnak meg Grieg Peer Gyntjebol jut eszembe a hegyi kiraly csarnokaban jatszodo jelenet kiserozeneje.
Amit a zenemuvek lezarasarol irsz, arra azt tudom mondani, amivel kezdted a bejegyzest: valoban nem ertesz a komolyzenehez (kisse gazdagabb vilag az annal, hogy nehany koncert alapjan ilyeneket altalanosits). En sem, de nem is irok rola velemenyt.
Mondjuk aki Lisztet, meg Bartokot keveri, az talan kerulhetne is ezt.